Vers nélküli életem

Megosztás
 | Nyomtatás | 19 hozzászólás | 1102 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Vers nélküli életem

Milyen lenne vers nélküli életem,
ha szavak már nem szakadnak belőlem,
éjszaka rám leselkedő félelem,
elhidegülnek, távolodnak tőlem.

Fáj-e majd, ha rozsdás lesz a gondolat,
vagy szikraként sosem pattanhatna ki?
kérve kérek inspiráló csókokat,
s lelkével érintsen meg valaki!

Úgy kell a bűvölet, a részeg mámor,
kábult írás után nincs józanodás,
a pillanat tűnik, akár a kámfor,
te maradj velem bódult utóhatás!

Az ismeretlen fogott engem kézen,
s a tegnapé a merev tetszhalál,
elmerülök az édes szenvedésben,
ihlet füstje nyitott tenyerembe száll.

Budapest, 2015. szeptember 5.

“Vers nélküli életem” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. "Az ismeretlen fogott engem kézen,
    s a tegnapé a merev tetszhalál,
    elmerülök az édes szenvedésben,
    ihlet füstje nyitott tenyerembe száll."

    Nagyon remélem, hogy nem nyitott tenyérrel fogadod a téged látogató ichletet! Neked ezt egyszerűen nem is szabad! Bár, úgy hiszem, a nyitott tenyereden is képes megpihenni minden gondolat…
    Szeretettel olvastalak.
    Kit

  6. Drága Rózsa! (Vadvirág)

    Nagyon kedves, szép sorokkal jutalmaztál meg. Őszintén köszönöm Neked, de sajnos nagyon messze vagyok én az általad említett szinttől.De szeretek írni, s ha néhány versem megérinti az olvasót, az nekem a boldogság!

    Még egyszer köszönöm, sok szeretettel: Icu(f)

  8. Drága bogaricu! Mindig feltöltődöm, mikor téged olvaslak, még ha a téma kissé szomorú, lehangoló is, mint most. Ne félj! Akinek szívéből születnek versei, múzsái az élet kerekét forgató sors-manók, annak sosem eszi rozsda képzeletét…legfeljebb időszakosan elhallgattatja a fájdalom, a gond, s a végén kihuny, mint egy hullócsillag, de az már nem fog fájni, mert maga sem tud róla. Remélem soha nem érkezik el hozzánk! az az idő, vagy csak nagyon sokára. Gyönyörködtetni nagyon nehéz és felelősségteljes feladat – mondhatni hivatás – te ezt magas fokon műveled, sokak örömére. Köszönöm. Szeretettel, és mély megértéssel olvastalak. Ölel Vadvirág 😐

  10. Kedves Társaim!

    Kata,
    Rózsa,
    Andrea,
    Zina,
    Rzsike!

    Nektek is szeretném megköszönni, hogy ezúttal is olvastatok. Örülök a kedves véleményeknek, biztatásnak. Nem kevésbé annak, hogy kiemeltetek néhány sort, versszakot.

    Nagy öröm, hogy velem voltatok!(l)

    Szeretettel: Icu(f)

  13. Kedves Icu!

    Úgy kell a bűvölet, a részeg mámor,
    kábult írás után nincs józanodás,
    a pillanat tűnik, akár a kámfor,
    te maradj velem bódult utóhatás!

    Nekem ez tetszett a legjobban. Az írás bódító élmény- igazi orvosság, ha kiírjuk magunkból az érzelmeinket, a lelkünk egy ideig olyan állapotban van mintha szárnyalna.
    Az ember függővé válhat.

    Tetszett a versed. 🙂

    Andrea

  14. Drága Icu!

    Ismerős érzés amit megfogalmaztál, egyhangú, szürke lenne az élet. A verseid olyan szépek és lendületesek, hogy ettől nem kell félned, az "ihlet füstje"nem lesz hozzád hűtlen.

    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  15. Drága Icu!
    Mi, aki írunk, sokan magunkénak tudjuk versedet! Szerintem mindenkinek megfordult már a fejébe, jaj, mi lesz, ha elhagy a Múzsám?:P

    Nagyon jól megírt, szép sorok! Múzsád maradjon melletted, és írj mindig ilyen szép verseket!
    Szeretettel: Kata(f)

  18. Icus gyönyörűen költőien megírtad félelmedet,ha már nem tudnál így írni.Ezen aztán ne aggódj,nincs miért.Nekem az utólsó versszak a kedvenc!
    (f)
    M:)rcsi

  19. Drága Icu!
    Milyen félelmeket táplálsz Magadban? Semmi okod nincs rá! Mindig kitűnő verset írsz, bizonyítja ez a mai is. Sose hagyjon el Múzsád.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!