Mosolyom-Boldog mosolyod…

Mosolyom-Boldog mosolyod…

A Nap lebukott már,
s körülvesz lassan az éj varázsa.
Álmodj hát most te is szépeket,
te boldog könnyeimnek csillogása.

Egy új nap születik majd titokban,
s a reggel még közelebb s közelebb;
És felvirrad reggele annak is hamarosan,
s én ismét megfoghatom a kezeidet.

Finoman szinte elhintett,örökkön érző,végtelen,
egy forró ölelésedbe fonódva.
Hajadnak fürtjei ujjaim közé csúszva,
lágyan hátadra omolva.

Simogatom arcod,
ím újra itt vagyok.
S csókolom szenvedéllyel ajkaid,
mosolyom-Boldog mosolyod.

Nem eresztelek,maradj még,
hűsége hűségemnek.
Mert elevenen itt vagy végre velem,
s elsuttogom füledbe hogy szeretlek…

Két kezünk „beszél” most,
hát legyen áldott e szenvedély.
hiszen te vagy nekem az én mindennapjaim,
s a holnapokkal együtt az örök remény.

Rabul ejtelek pillanatokra,
hozzád bújva hangtalan.
Mert valahol elakadt a legelején,
a sok ki nem mondott szavam.

És boldog könnyekkel szemeimben,
te vagy szíve a szívemnek.
S ragyog a te szemed is látom,
örülünk együtt,a homokszemenként lepergő perceknek.

Majd megszülettünk egy forró ölelésben,
miként hajnalban a harmat.
Emlékek folyójában megfürödve,
hát én bátran felhatalmazlak;

Hogy vegyél el még belőlem,
mert oly csodás,puha e szenvedély.
Mint egy lágy,a mindennapi betevő,
egy szelet kenyér.

Amely életet ad,
életet ad nekünk.
Hát kéz a kézben,
s mi tovább úgy megyünk…

Hozzád bújva hangtalan,
mert valahol elakadtak a szavak…
Mosolyom-Boldog mosolyod,
s miénk az akarat…

Budapest-Káposztásmegyer ;2010. Június 30.Szerda.