Lírai sakk
a verslábon ma nincs zokni
csupán egy nejlonharisnya
hogy a hangsúlyból mi lóg ki
a költő tolla megírja
melegszik a lélek bennem
ingerli a betű-lábujj
lobbanó hév és értelem
azonos rímbe beájul
csábítva az a és az á
pár grammot fényéből ad még
majd a metaforák alá
szavak rejtik el a szajrét
géntől észig megy e fuvar
a zsigerek útja porlik
alany-állítmány bábukkal
vágy és valóság sakkozik
🙂 tetszett 🙂
Érdekes gondolatok boncolgatása egész ügyesen. szívesen olvastam. Vadvirág