Ennyivel beérem…

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból
csak egy aprócska darabot,
majd a felhők kötényéből
életre keltő harmatot.

Ébredő nap sugarából
csábításnyi gondolatot.
Messze csengő madárdalból,
hűen kitartó dallamot.

A szél küzdő erejéből,
magabiztos céltudatot,
a lángoló alkonyatból,
szívben izzó pillanatot.

Apró titkot hold fényéből,
édes-bújós varázslatot.
A csillagok igéjéből,
gondviselésnyi jóslatot.

“Ennyivel beérem…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Tetszik jól összerakott aranyos versed!
    jó volt olvasni:)Üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!