Átlényegülés

Átlényegülés

Már nem akarok világot megváltani,
nélkülem is bekopogtat a holnap,
s ami vagyok, annál többnek látszani,
része vagyok egy megrendítő kornak.

Isten nevében könyörületet kérek,
hogy maradjon meg a talpig becsület,
a görnyedt hátú, elszegényedett népnek,
akiknek ágya fölött ott a feszület!

A tehetetlen düh könnyesen, sírva lát,
és szégyenükben hajladoznak a fák,
csitítanám a hétköznapok viharát,
felemészt a mélabú, mely oly falánk.

Átlényegülök, merengek a semmibe,
ha puha szárnyakon leszáll az este,
hogyan tudnék elvágyódni messzire?
legcsodásabb a magyar naplemente!

Budapest, 2015. szeptember 9.

“Átlényegülés” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Drága Icu!
    Mindent értek, átérzek, de ezzel biztos, hogy nem vagyok egyedül.
    Csak ki kell nyitni a szemünk, mindenhol véget nem érő zűrzavar.
    Bár ne élnénk át.
    Nagyon jó a versed, szeretettel olvastam: Viola (f)(l)(f)

  2. Szeretettel gratulálok, remek "tintába" mártottad tolladat. A béke-vágyad, és a mélységes hazaszeretet átsüt soraidon…nagyon jó volt olvasni. Rózsa (Vadvirág) :]

  3. Szép érzések és óhajtás, tiszta, őszinte sorok; úgy legyen, maradjon meg a talpig becsület!

  4. Drága Icu!
    Gratulálok versedhez, ami nagyon jól tükrözi a mai helyzetet, a napi tényleg nem csituló vihart! Mint ahogyan írtad, mit is tehetnénk?

    "Isten nevében könyörületet kérek,
    hogy maradjon meg a talpig becsület,
    a görnyedt hátú, elszegényedett népnek,
    akiknek ágya fölött ott a feszület! "

    Bizony az otthonunk itt van, ez a hazánk, ki vágyódik el? Én sem…
    Szeretettel gratulálok nagyon szép versedhez! Kata (f)

  5. Kedves Zsermen!

    Igen, ki-ki a maga módján éli meg, és írja le érzéseit. Néha belefásulva, néha harcosabban
    fogalmazzuk meg gondolatainkat.
    Veled együtt én is szeretnék sok szépséges magyar hajnalt békében, szeretetben megélni!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.(f)

    Szeretettel: Icu

  6. Drága Marcsikám!

    Beleéreztél, a lelkemből jött a vers, bár mindegyik valamelyik kis rejtett zugból tör elő.
    A hétköznapok viharai egyelőre nem csitulnak, így magunkat kell folyamatosan csitítgatni….

    Köszönöm, hogy itt voltál.(f)
    Ölellek nagy szeretettel: Icu

  7. Kedves Icu! A verset átjárja a kor szelleme… részei vagyunk egy megrendítő kornak…
    nem tudok többet hozzáfűzni – a vers több annál, mint amit egy kommentben amolyan reagálásként lehetne írni…
    Azt hiszem ez a mélabús átlényegülés egyre többünket utolér.

  8. Mindenütt jó de legjobb otthon,mondhatnánk ugye Icus?
    nagyon a lelkedből jövőnek érzem versedet!Sokan csitítanánk a hétköznapok viharait.
    puszi neked!M:)rcsi

  9. Nagyon szép a versed,itthon minden a legszebb drága Icu!(l)

Szólj hozzá!