ÚTON
Mentünk a csendbe,
Sötét ég alatt,
Homok csikorgott,
Talpunk alatt.
Mentünk, lépkedtünk,
Óvatosan,
Mogyoróbokor előbukkant.
Égen, repülőgép zúgott,
Távolban égett a város,
Kimerülten léptünk tovább,
Nem tudtuk,
Merre van HAZÁNK!
Lopakodtunk, ködös fák között,
Lapultunk, a sápadt víz fölött,
Lebegve szálltunk, imádkoztunk,
Hajnali szélvész, tovasodort!
Balatonvilágos, 2015. május 24.
Az emlék beivódik a tudatalattiba…,
a rettegés, félelem bennünk van.
Kedves Erzsike!
Fájdalmas emlékek egy nagyon szép versben, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Erzsi!
A félelem képei…Nagyon őszinte sorok, szép versben!
Gratulálok!
Üdv: Kata 🙂