ÚTON

ÚTON

Mentünk a csendbe,
Sötét ég alatt,
Homok csikorgott,
Talpunk alatt.
Mentünk, lépkedtünk,
Óvatosan,
Mogyoróbokor előbukkant.
Égen, repülőgép zúgott,
Távolban égett a város,
Kimerülten léptünk tovább,
Nem tudtuk,
Merre van HAZÁNK!
Lopakodtunk, ködös fák között,
Lapultunk, a sápadt víz fölött,
Lebegve szálltunk, imádkoztunk,
Hajnali szélvész, tovasodort!

Balatonvilágos, 2015. május 24.

“ÚTON” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Fájdalmas emlékek egy nagyon szép versben, gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa(f)

  2. Kedves Erzsi!

    A félelem képei…Nagyon őszinte sorok, szép versben!
    Gratulálok!
    Üdv: Kata 🙂

Szólj hozzá!