Őszi séta az erdőben

Őszi séta az erdőben

Cél nélkül, csak úgy barangolok.
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

Rám vetül a fa hűs árnyéka,
Simogató karral ölel,
Az ősz lüktető, vad ágyéka
Karjába kap és felemel.

Fentről nézem e csodát: Egek!
Mi tegnap zöldellt, ma halvány,
Sárgán csillannak a levelek,
Csak zörgésük, ha lépsz, harsány.

Oly simogató a természet,
És színpompás az elmúlás,
Fák és fények, mint a költészet,
Újjászületés, búcsúzás.

2015. augusztus 31.

“Őszi séta az erdőben” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, és itt is, még egyszer a névnapi köszöntést. (l)(f)

  2. Kedves Mária!
    Engem is elvittél kellemes sétádra. Jól esett.
    Utólag is boldog NÉVNAPOT kívánok.
    Szeretettel: Viola (f)

  3. Szép ritmikával, dallammal megírt költemény. Nagyon tetszik. Vadvirág

  4. Kedves Mária!

    Nagyon szépen belefűzted gondolataidat és érzéseidet ebbe az ismétlődő 9 – 8, 9 – 8 -ba. Élvezettel sétáltam ebben a ritmusban, s magam is egy őszi erdőben találtam magam.

    üdv, Laca

Szólj hozzá!