Őszi séta az erdőben
Cél nélkül, csak úgy barangolok.
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.
Rám vetül a fa hűs árnyéka,
Simogató karral ölel,
Az ősz lüktető, vad ágyéka
Karjába kap és felemel.
Fentről nézem e csodát: Egek!
Mi tegnap zöldellt, ma halvány,
Sárgán csillannak a levelek,
Csak zörgésük, ha lépsz, harsány.
Oly simogató a természet,
És színpompás az elmúlás,
Fák és fények, mint a költészet,
Újjászületés, búcsúzás.
2015. augusztus 31.
Köszönöm szépen, és itt is, még egyszer a névnapi köszöntést. (l)(f)
Kedves Mária!
Engem is elvittél kellemes sétádra. Jól esett.
Utólag is boldog NÉVNAPOT kívánok.
Szeretettel: Viola (f)
Nagyon szépen köszönöm, kedves Vadvirág!
Nagyon örülök, hogy tetszett, kedves Andrea!
Nagyon szépen köszönöm, kedves Mara!
Köszönöm szépen, kedves Laca!
Szép ritmikával, dallammal megírt költemény. Nagyon tetszik. Vadvirág
tetszett. 🙂
Szép impresszió, gratulálok!
üdv.
m.
Kedves Mária!
Nagyon szépen belefűzted gondolataidat és érzéseidet ebbe az ismétlődő 9 – 8, 9 – 8 -ba. Élvezettel sétáltam ebben a ritmusban, s magam is egy őszi erdőben találtam magam.
üdv, Laca