A szerelem nevében

A szerelem nevében

Vagyunk itt páran
a szerelem nevében…
Én téged szeretlek
te pedig őt!
Ő téged is, mást is.
Dönteni nem tud,
így elrohan keresni
más szeretőt.
Helyét átveszi
ki belém szerelmes.
Félrelök téged
én ellököm őt.
Kergetjük egymást,
végtelen játék,
de egyikünk sem leli
a megfelelőt.

“A szerelem nevében” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Igen, az élet fura helyzeteket teremt…
    Rátalálni az igazira és vele együtt leélni az életet, egymást segítve és támogatva, nehéz feladat és sajnos van akinek sohasem sikerül.
    Köszönöm Kitti, hogy olvastad!

  2. Kedves Andrea!

    Félelmetes érzelmi skála ez. Szeretni valakit, aki mást szeret, már eleve egy égető kín. Tudni azt, hogy ráadásul a harmadik nem is döntésképes, mégis elviszi a szerelmet, egy külön csapás. Az élet nagy mestere minden féle érzelmi kavarásnak, de olyan jó lenne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer szabad esélyt adna egymás felé…
    Grat a gördülékeny és remek versedhez!
    Kit

  3. Kedves Andrea! Sajnos néha nem egyszerű rátalálni az igazi társra… azt hiszem mindenki volt már hasonló körforgás részese… csak az a baj, ha az ember bele ragad ebbe a helyzetbe és sohasem leli a megfelelőt.

  4. Kedves Rzsike! Igen, ez sajnos nem jó. Én is az egyet de igazán híve vagyok… de amíg megtaláljuk, addig akaratlanul őrvénylünk…
    Köszönöm, hogy elolvastad! 🙂

  5. Kedves Andrea!

    Már az első mondatnál önkéntelen mosoly derült az arcomra. Ilyesmi akkor történik velem, ha az írottakból kiviláglik az elme, a stílus, az eredetiség, a tartalom.
    Nagyon – nagyon tetszett. Gratulálok!

    üdv, Laca:)

  6. Kedves Marcsi! Köszönöm, hogy olvastad, és tetszett! 🙂 Én nem igazán a modern világ szerelmi liberalizmusát akartam láttatni, hanem valahogy azt, hogy adott esetben nagyon nehéz megtalálni az igazit… 🙂

  7. Nagyon jó Andrea újra!
    Nem is háromszög ez már hanem sokszög:)Ki kivel,ki kit szeret…..Aktualitása a mostani "modern" korban abszolút megvan.
    üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!