Fut a szán
Fut a szán szaporán, hűvös az este,
csak a hó vacsorám, jégfoga-ette.
A szívem zakatol csend ragyogásán,
tudom, ott valahol, messze, de vársz rám.
Fut a szán, pihe száll, ráfagy a testre,
didereg a határ, szép ez az este.
Csupa fény köpenyén zúzmara játszhat,
igazi a mesém, tiszta varázslat.
Sietek, takaróm angyali ének,
velük ezt dalolom, míg hazaérek.
Nagyon örülök, hogy odáig hallatszik! 🙂
🙂
De Jó!
Te is nagyon szépet írtál, kedves Rózsa, köszönöm! Ölellek 🙂
Kicsi Zina!
Íze, illata, dallama van versednek – tiszta, szép gondolatok – akár egy zsoltár. A havas, téli táj belopta lelkembe magát…és persze az otthon melegét is bevarázsolta szívembe, mert haza visz az a szán, HAZA, az édes otthonba. Ez a bizonyíték, hogy pár sorral is lehet remekművet alkotni. Rózsa
Kedves Viola, Andrea, Kata, Zsermen, köszönöm, hogy ti is elolvastátok. Időzítés? Az egyik legmelegebb augusztusi napon írtam ezt a versikét, s gondolom, azért most került fel, mert mostanában voltam otthon. 🙂 Rendben, Zsermen, javasold a Kísérleti Tankönyvbe, felhatalmazlak rá! :-)))
Kedves Zina!
Különleges hangulatú, ritmusos, könnyed versed tetszett.
Szeretettel: Viola (f)
megint itt jártam, és megint nagyon tetszett! 🙂 azt hiszem van benne valami gyermekien varázslátos! szóval nagyon… 🙂
Kedves Zina!
Tiszta varázslat a versed! Szinte láttam magam előtt, ahogyan fut a szán…
Jó volt ismételten olvasni Téged! 🙂
Gratulálok: Kata
(…és köszönöm szépen az üzifalon a megnyugtató soraidat, igen megijedtem ettől a dengdengtől…Kíváncsi vagyok, hogyan jutott ide be? Na, mindegy…Ha nem vírus, akkor jó!!! ) 🙂