“Rohan az idő” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. …hát, az időben megállás nincs, de sokan érzünk úgy, mint te amikor túl gyorsan szalad.
    Egyszerű, mégis kifejező, elgondolkodtató vers. Rózsa

  2. Kedves Icu! Nagyon köszönöm! Saját magam ismételve, annak örülök a legjobban, hogy ha az amit írok, értelmet nyer valaki másban is. Még akkor is, ha esetleg nem valami jól sikerült vers…

  3. Kedves Rózsa! Köszönöm! Fura dolog az idő, úgy tűnik nekem a legnagyobb ellenségem, és nem az arcomon hagyott nyomok miatt! 🙂

  4. Köszönöm Ica (Oroszlán08)! Örülök, hogy tetszett, de főleg annak, hogy találtál benne értelmet, hogy számodra volt valami üzenete. Azt hiszem az írásnak ez a lényege. 🙂

  5. Tömörsége ellenére jó ez a vers!
    Reggel még az ártatlanság arcával nézünk a tükörbe, mire este lesz, nem ismerünk magunkra.:) Így értelmezem!
    Szeretettel gratulálok: Ica

  6. Kedves Andrea ! Az idő gyors múlása szerintem mindenkit meg rémít néha ha bele gondolunk.Hát lehet jobb ha nem gondolunk bele!;)vagy ritkán és akkor születnek ezek a gyöngy szemek !

  7. Kedves Anikó! 🙂 Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Amikor írtam, azt éreztem, hogy olyan gyorsan telik az idő, hogy szinte egy nap alatt megöregedtem… A reggel és este között, pedig őrült gyorsasággal peregtek az évek, eseményekkel, küzdelmekkel, sérelmekkel. De szerencsére nem csak az arcomon hagyott nyomot az idő. Remélem sokat tanultam és alakultam is. 🙂

  8. Kedves Andrea! akár csak Zsermen érteni vélem és remélem a mindig a szivárványt nézzük elmélet lép életbe és meg szépíti a megtépázott öreg arcot :)jó éjszakát

  9. 😀 Zsermen! Igen, ezt kitekertem… 😀 mikor írtam egyértelműnek éreztem, hogy mivel nem történtek meg, csak a hiányukat érzékelhetem… de most elbizonytalanodtam…
    Hát, a kommented után legalább tudok jót nevetni rajta!

Szólj hozzá!