Háborús emlék
Nyomaszt az éjszaka, vad sikollyal ébredsz
ágyad izzadt menedékéből riadva,
a múlt sáros, vérgőzös emléke éleszt
gyenge testedet széttépő, felrobbant akna
szilánkok tépik fáradt álmodat széjjel,
véreddel fröcsögve locsolják a tájat,
fogadat csikorgató vad szenvedéllyel
tör fel lelked mélyéből a síró bánat.
Üvöltő hangon kérsz kegyelmet az Úrtól:
– Ne kelljen átélned, ne kelljen még egyszer
gyilkos fegyvert fogva embert ölni újból!
Örülsz, hogy túlélted, örülsz, hogy lélegzel.
Rossz emlék szépen megírva. Az utolsó 4 sor különösen megérintett.Hogy is lehet megölni egy másik embert, aki legtöbbször parancsra kénytelen fegyvert ragadni, és ugyanolyan rémülten néz a Te szemedbe mint Te az övébe? Vajon ki süti el elsőként azt a gyilkos fegyvert? Ha Te nem, akkor Ő. Van választás? Igen, legfeljebb az a lehetőség, hogy a halált választod inkább mit azt hogy ölj. De ehhez nincs erőd és inkább az ölést választod, mert ha nem, akkor megölnek téged. Szörnyű, még belegondolni is. De én most beleéltem magam, ide vezetett a versed.
Tetszik a versed! (Vadvirággal egyetértek.)
…csak ne kelljen átélned, ne kelljen még egyszer! Én, ezzel a sorral – nyomatékosítanám a mondanivalód lényegét – így ezzel fejezném be a verset. Persze, ez az én stílusom, te pedig te vagy…tehát így jó, így kerek.
Nagyon fontos téma, mély mondanivaló, erős érzelmek tartják a vázat. Jól megkomponált, hatásos vers. Gratulálok. Rózsa
Zsermennek: nem olvastam véleményed, mielőtt az enyém megszületett, (mostanában így szoktam, hogy csak saját kútfőmből szülessenek meg a dicsérő, vagy esetleg elmarasztaló sorok, és kicsit se befolyásoljon senki véleménye) és utána láttam a párhuzamot – megítélésünk szavai között. (erős, mély, hatásos – mindketten ezeket alkalmaztuk) A ránk gyakorolt hatás nagyon hasonló, van abban valami amit valamelyik nap fejtegettünk …Vadvirág
nagyon mellbevágot!! Ne kelljen átélni, senkinek soha!