Jövőkép – telenség
Mohazöld pázsit,
szilánkok rajta.
Rideg szilánkok,
vörös és barna.
Barna a földből,
vörös az érben.
Fürdik egy emlék
halotti vérben.
Kihűlt az álom,
domborul sírja.
Fehér palástban
szégyennek pírja.
Utolsó szálként
lerogyva gyászol
homályló árnyék.
Körötte jászol.
Alatta pázsit,
térdében szilánk.
Letépett korca,
eltiport virág.
Haldokló remény
kiitta mérgét.
Méltóság nélkül
várja a végét.
Lehajló ágon
mosolygós alma.
Csengettyű szólal.
Ez volt jutalma.
Öngyilkos karmok
torokba vájnak,
süvöltő ének,
reszkető szárnyak.
Gyermeki kézből
kihullott játék,
elgáncsolt jövő,
fitymált ajándék.
Titok pecsétje
rejti majd múltunk.
S nem lesz ki értse,
emberek voltunk.
Kedves Rita!
Tetszést sugárzó szavaidnak szívből örülök. Köszönöm, és örülök, hogy ennyire tetszett ez a vers.
Laca :)(f)
"Titok pecsétje
rejti majd múltunk.
S nem lesz ki értse,
emberek voltunk."
Hú, de jó! Kedves Laca, örülök, hogy rád találtam, mert annyira jól írsz, hogy az döbbenet. Igen, fáj az embernek mindaz, ami ma a világban történik. Gyermek koromban még a papírszalvettát is hazavittük, miután elfogyott a tízóra belőle. Az erdei kirándulásokon is csak a gyümölcscsutkát dobtuk el, mert az megették a madarak, de ha mégse, mint szerves anyag, lebomlott. A gyerekeket is elrontjuk, már szinte semminek se tudnak örülni és aminek igen, annak is rövid ideig, de nem ők tehetnek róla.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Andrea!
A világ helyzete is az.
Köszönöm, hogy itt jártál, s olvastál.
üdv: Laca:)(f)
Könny csalogató a versed
Kedves Zina!
Egyet értünk. Köszönöm az észrevételed. Megtisztelsz, hogy néhány percere most erre fordítottad a figyelmedet.
üdv: Laca:)
Remekül megoldottad, kedves Laca, pár szóban sokat, nagyon tetszik ez a verselés. Én hiszek abban, hogy a szónak, gondolatnak hatalmas ereje van, s ezért nem mindegy, merre fordítjuk a figyelmünket. Szeretettel gratulálok!
🙂
Kedves Zsermen, Barnaby, Marcsi és László!
Megtisztelő, hogy figyelmet szenteltetek ennek a kis gondolati halmaznak. Örülök, hogy titeket is gondolkodásra késztetett a vers.
Természetesen minden sornak, minden szónak értelme és célja van, s a mondanivalója nem túl derűs. Jövőkép-telenség, mert olykor nehéz elhinni, hogy amikor az emberiség egésze már végletesen embertelenné válik (amely irányba egyre sebesebben halad), lehet-e még egyáltalán jövője. S jövőkép-telenség, mert lehetetlen az is, hogy az emberiség egésze a barbarizmus és a globális önpusztítás martalékává váljon. Az előzőtől félek, az utóbbiban szilárdan hiszek.
Köszönöm, hogy itt jártatok, látogatásotokkal megtiszteltek. Gyertek el máskor is.
üdvözlettel: Laca
Mintha ellebegtünk volna a mai világunk fölött és ezeket láttuk. Nagyon jó. Az almás szakasz már egészen szép; az utolsó jó összefoglaló, amely megadja a vers értelmét.
Laca, gratulálok és ölellek:
PiaNista
Kedves Laca!
Versed nagyon elgondolkodtató kissé még ijesztő is lehetne, mert láthatóvá teszed nekünk olvasóknak. Szerintem amikor írtad neked is az járhatott a fejedben,hogy akár meg is történhet ez,hogy majd egyszer ,talán nem lesz aki értse,hogy kik voltunk……de addig is jó volna embernek maradni!Minden versszakod érthető gondolat ébresztő, pont hogy nem kell "kihámozni"a jelentésüket.
üdv:M:)rcsi
Gratulálok, szeretem ezt a verselési formát (is)…remekül ki lehet fejezni a drámai mondanivalót vele, és elrejteni a gondolati utalásokat is-tovább gondolkodtatásra…remek a vers vezetése is, képei szintén láttatóak.Tetszett, gratulálok:B
Kedves Andrea és Monty!
Köszönöm kedves látogatásotokat. Kicsit féltem, hogy az olvasó vajon mit tud majd kihámozni ebből a versből. De hozzászólásaitok megnyugtattak. Épp olyan gondolatokat olvastatok ki belőle, amilyeneket beleírtam. Örülök, hogy témája ellenére is tetszett.
Tisztelettel: Laca:)
Sokat morfondíroztam az adott címen, hogy e bizarr jövőkép mitől képtelenség, majd végigolvasva soraid arra a következtetésre jutottam, hogy azért, mert nem szabadna megtörténnie, képtelenség, hogy így legyen bárminek, bárkinek vége… Szép, erőteljes képekkel írsz, s tetszik a ritmikája, a rímei!
Gratulálok!
Tisztelettel: VGy Mont'y
"Haldokló remény
kiitta mérgét.
Méltóság nélkül
várja a végét."
nagyon megérintett… hisz a remény hal meg utoljára!! az nem lehet, hogy már az sincs!
"Titok pecsétje
rejti majd múltunk.
S nem lesz ki értse,
emberek voltunk."
nagyon mellbevágott…