Negyvennégy

Összes megtekintés: 891 

Negyvennégy

Negyvennégy, félig üres,
félig teli, s míg eltelik
bátor légy.
Bátor önmagadhoz, kihez
mindig oly gyáva voltam,
s ha szóltam magam ellen
azt is halkan tettem,
nem szónokoltam, csak
mint verseim, a gondjaimmal
fiókba rejtettem.
Negyvennégy, félig teli,
félig üres, s e rühes idő
belőlem eltelik.
Telik, múlik ahogy arcom
lepedőjére ráncokat gyűr, mint
emlékeim közt az űr,
mi beszippantja az abroszon
tétlen morzsát
egy hatalmas porzsák.
Negyvennégy, alig üres,
s majdnem teli, s kezem
e poharat tósztra emeli.
Terheli vád, s teher az is,
ha jót tett, kért,
könyörgött, elvett,
megosztott, csak magányát
irigyelte mástól,
hát igyatok vélem e félig üres,
s majdnem telt pohárból!

2015 Április 11.

“Negyvennégy” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Kata, Viola, Zina, Zsermen és akik csak olvastátok!
    Köszönöm az elismerő szavakat, jólesik!
    Való igaz a kőltészet, s így József Attila születésének napján láttam meg a napvilágot, ráadásul husvétkor… Sorsszerü?-lehet majd az utókor eldönti,addig is írok még pár versikét 😉

    Baráti üdvözlettel: VGy Mont'y

  2. Egészségedre, kedves Monty! 🙂 Tetszett ez a félig számadó, félig bátorító versed, csak úgy folytak a sorok. Kívánom, hogy inkább teljen, mint múljon az az idő, és légy bátor önmagadhoz! 🙂

  3. Kedves Monty!
    Üdvözöllek újra itthon- ISTEN ÉLTESSEN sokáig – még egyszer ennyi, sőt több napjáig, jó egészségben. Emlékszem a régi verseidre, út-keresésedre, azok is jók voltak.
    Ne keseredj az idő múlásán, hisz oly fiatal vagy még. Annyi minden jó jöhet az életedben, és fog is jönni, de vegyesen, ezt nem kerülhetjük ki.
    Tetszik a versed, különleges, mint Te vagy és nagyon jó az, hogy beszámoltál az eltűnt időkről. Sajnálom, hogy Párod elveszítetted, megnyugvó békés erőket kívánok és írj, írj, ez jó Neked is, nekünk is.
    Szép napokat és örömteli alkotásokat kívánok szeretettel: Viola :]

  4. Drága Marcsi, Icu, s Rózsa!
    Köszönöm, hogy olvastátok e kissé hosszú tósztot!
    44 év, nem oly sok, hacsak mint én nem préselünk bele még-egyszer ennyit, s volt idő, mikor én is megállítottam volna az idő kerekét, de sajna, vagy mégsem, nem lehet 🙂
    Igen, rég jártam erre, külhonba sodort a sors, tudjátok (a vezír megmondta) kalandvágyból, mert odahaza volt hat villám (meg kanalam és késem) és kocsim, kettő (porosodott a polcon) munkám is akadt és fizetésem (csak bérem volt tíz évig ugyanaz) hát egy szeretett hölgy kedvéért fogtam a batyumat. Kegyes volt a sors, majd vadítón kegyetlen, szeretett nőm a halál tőlem elvette, s mehettem volna vissza akár szép hazámba, de a költőt addigra se villa, se kocsi, de legfőképpen munka nem várta… Letelt a gyászidő, ha az letelhet, régi életem szikráit kerestem, ezért vagyok most itt, mert jó néha a járt úton járni, Angliából is tudok véletek diskurálni…
    Még egyszer köszönet, hogy itt jártatok! 🙂

  5. Kedves Monty!

    Nagyon jó vers, átolvastam többször! Mi az a 44 év?? Igaz, ebben már sok jó és rossz vegyül, de még abba a pohárba sok új dolog belefér!;)
    Gratulálok! 🙂
    Üdv: Kata

  6. Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára felőled…. A nagyon régiek közül már csak páran vagyunk a magazinon, én is kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Eszembe jutottak a régi verseid is, már akkor is nagyon tudtál.:)
    Remek ez a vers, nagy gratulációm!

    Szeretettel: Icu

  7. Egészségedre!!A 44 es szám valóban ne szomorítson.:) Tőlem a lányaim megkérdezték 40 évesen,hogy szeretnék ugye 20 lenni.Azt mondtam nekik,hogy nem,de 40 szeretnék maradni még 20 évig de nagyon:))Én is elolvastam többször versedet.Jól megírt sorok kielemzett éveidről.Tetszett a mondanivaló és a forma is.Örülök,hogy a végére a poharad már majdnem teli:)
    üdv:M:)rcsi /külön megjegyzés,hogy a kisebbik lányom szülinapja is ápr.11.-csak az évszám fele:)/Bocs ha kissé hosszúra sikeredtem:)

  8. Köszönöm hozzászólás'tok, hogy olvastátok versem, s bár idejét sem tudom, mióta járok erre, s az is igaz több mint egy év míg távol "merengtem", vagy ki tudja mit tehettem 🙂 most itt vagyok újra, olvashatjátok versem, megosztom véletek örömöm, s keservem…
    Nem ígérek semmit, leszoktam róla, nem vagyok több mint verseim alattvalója, hisz bennem valaki diktálja, s én csak megírom azt, mit a lélek vezérel, s szívem kívánja..

  9. Tisztelt, Monty!

    Érdeklődve olvastam versedet. Érett, letisztult, választékos írás. Tele vívódással, elégedetlenséggel, némi gyásszal, mint maradandó költeményhez illik.
    "Telik, múlik ahogy arcom
    lepedőjére ráncokat gyűr, mint
    emlékeim közt az űr,
    mi beszippantja az abroszon
    tétlen morzsát
    egy hatalmas porzsák."
    Tetszik ez az elmés választékosság. Gratulálok!

    üdvözlettel: Laca:)

  10. Kedves Monty!
    A negyvennégy még igen kellemes szám! Jön még hetvenhét és kívánok nyolcvannyolcat is
    békés szeretetben. Erzsi

Szólj hozzá!