Visszatérés

Összes megtekintés: 976 

Visszatérés

Selyemszőttes álmok szív-meleg fészkében,
örömtort ülnek a megfáradt tegnapok.
A felhőket tudom soha el nem érem,
e játszótéren ahhoz túl kicsi vagyok.

A szél olykor felkap és messzire eldob,
de megpróbált hitem s őseim emléke,
mindegyik sejtembe rég vágyott békét hoz,
s szép csendben visszatesz Isten tenyerébe.

Szivárvány bölcsőben létmagok pihennek,
álmodozó szemmel új kertem kutatom.
Levél suttogása zene a szívemnek,
hatalmas és bölcs fák vigyáznak utamon.

“Visszatérés” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Nagyon köszönöm, h igyekszel mindannyiunkra figyelmet fordítani.
    Mindig kíváncsian várom észrevételeidet, sokat tanulok belőlük, legyen az mások vagy éppen az én versemnél.

    Szeretettel. Gabi

  2. Kedves Icu, Andrea, Éva, Kata!

    Hálás vagyok a kedves szavakért.
    Jó lenne visszatérni ahhoz a hithez, ami születésünkkor és azelőtt egyértelmű volt. Miszerint minden értünk történik.

    Szeretettel. Gabi

  3. Kedves Ica, Zina és Rózsa!

    Nagyon örülök látogatásotoknak. Köszönöm.
    Ha a próbák után sikerül megtalálni magunkban a békét és a megértést, az már fél siker.

    Szeretettel Felétek! Gabi

  4. Kedves Gabriella!
    Nagyon szép a versed, minden sora meghatott…
    Kívánom: találd meg Isten "tenyerét", ha neked az jelenti a békességet, örömet, de a földi halandók kezét sem engedd el soha! Ők, a testvéreid /mint a szó is jelenti: tested, és véred – ennél pedig erősebb kötelék nem létezik…bár sokan másképp hiszik. Én, ezt mély hitet is tiszteletbe tartom, ha nem veszi el az emberek józan eszét, ítélőképességét, és tevékeny, józan létét a világban…mert a "hit" nem lehet vak
    Nagyon jók a gondolataid, és ezüst-veretbe foglalva mutatósak, ütősek. Rózsa

  5. Szép visszatérés, kedves Gabi! 🙂 A megpróbált hit és őseink emléke mindannyiunknak hozhatná azt a rég vágyott békét. Jó volt olvasni!

Szólj hozzá!