Még most is…
Még most is érzem kezed a kezemben,
s egy könny reszket bennem mélyen-szüntelen.
És veled alszom-álmodom ismét…örökkön.
És ölelésedben belőled ébredem.
Még most is,álmomban,
mosolyod újra felragyogott.
Miközben elvonulnak-elsuhannak felettünk az évek,
s elmúlnak dolgok,édes pillanatok.
Még most is,ahogy feléd kinyújtom kezem;
Te megremegsz akár egykoron gyújtott apró gyertyalángok;
Szélviharban olykor magamat,
és e szélviharban magad:Te sem találod.
Még most is,ábrándokból sző,
holnapokat törékeny világunk.
S magába olvaszt a sötét éjszaka,
látod;Hát ennyit ért lázadozásunk?…
Még most is:Szomorú nélküled,
és még mindig szeretlek nagyon-nagyon.
Hiányod szüntelen érzem,
és hiányod soha-meg nem szokom.
Még most is:Tudom-általad,
veled lehettem az,aki igazából vagyok.
S egy megdobbanó szív gyászol,
azután csendben,magamban,tovább ballagok…
Még most is hogy távolodom,
mély sóhaj,egy elárvult könnycsepp,
bár nem akarom – arcomon.
S még most is suttogom…
Szeretlek nagyon-nagyon.
Soltszentimre;2005.Január 30.Vasárnap.
Köszönöm kedves szavaitok.
S elnézést hogy csak most reagálok rá,de elég ritkán
vagyok gép előtt.
A szürke hétköznapok gyakran magukkal sodornak,és így kevesebb időm marad az
írásra.
A dupla és az első versszakban inkább kihangsúlyozó jelleggel készült.
Így úgy éreztem kell,még ha talán nyelvtanilag nem is annyira jó.
10 éves versem,ami még viszonylag fiatalnak számít a régebbi 80 as évek
kezdetétől.
De boldog vagyok hogy ennyire értékelődik fel mások szemében is.
Még egyszer köszönöm.Tisztelettel;Bakos Attila Péter.
Csodálatos vers!
mélyen megérintett… tökéletes és gyönyörű!
[i][center]Könnyen tudok "idomulni" versedhez, meg és átéltem hasonlót, s így első-kézből ismerősek az érzések. Nem boncolgatom, s nem írok kritikát, bár egy apró megjegyzés azért akad, az első versszakban a kettő "és" így sok, pontosan eggyel több… 😉
Tisztelettel: VGy Mont'y[/center][/i]
Szép gondolatok, szép szavak, jó rímek, remekbe szabott vers. Nagyon tetszett. Rózsa