Tébláboló ősz

Tébláboló ősz

A fák csendben könnyeznek
megkönnyebbül a gyanta,
ha egy kicsit elszunnyad
sárgán a délután.
Zöld villanás rak fészket
tűhegyes lombokon.
Az úton tócsában lábnyom,
bódulatából magához tér
hűs fák sátra alatt a nesz.
Zajongva madár röppen fel,
tollak, bagoly huhog, sóhaj.
Mindegy merre visz az út,
kerülő utakon árnyas félhomály,
a fűben Szentjánosbogár.
Az árnyékot csillagok kísérik
a zöld fenyők fölött.

“Tébláboló ősz” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. csodás pillanat képekkel, hangulati elemekkel varázsoltad az olvasó elé az őszi tájat. ..remek, mint mindig a versed, gratulalok Ica, öröm hozzád beterni…üdvözöllek : b 🙂

  2. Kedves Kata!
    Ez a vers, lecsengése a Kékestetői élményemnek.
    A napi történések, az úgynevezett "népvándorlás" szomorú áradata és kezelése engem is elszomorít.
    Köszönöm a gratulációdat: Ica

  3. Kedves a-Andrea!
    Egy kis lélegzetvételnyi Kékestetői élmény.
    Sokkal többet foglalkoztat most az, ami mindannyiunkat a mindennapokban…és elszomorít. A témához írt versem a Holnap Magazin augusztusi számában.
    Szeretettel: Ica

  4. Kedves Ica!

    Nagyon szép őszi kép, sárgába fordul a táj, és tetszik a zöld fenyők villanása…Most tényleg jó ilyen verseket olvasni…
    Gratulálok szeretettel szép versedhez!
    Üdv: Kata 🙂

  5. Ica versed most is mint mindig EGYEDI:) Többször is ízlelgettem,hogy minden sora tisztán jusson el hozzám:)
    (f)M:)rcsi

  6. Nagyon tetszett! Most kifejezetten jólesnek a természetközeli élmények, mert megnyugtatóak, lélekhez szólóak, és van bennük valami ős bölcsesség, ami ebben a ribbilióban ami körülvesz annyira hiányzik!

Szólj hozzá!