Most festett régi kép

Összes megtekintés: 841 

Most festett régi kép

Égszilánkok hullnak, a felhők
kristálypohara széjjeltört,
valaki bőszít, elmarad,
s van aki eljő, rideg
a semmi meggyötör.
Futnék szaladnék,
nincs aki hívna,
hívatlan vendéget meg
senki nem szeret,
emlékeit mint ócska programot letöröl,
mában a jövőmet szenvedem.
Kapaszkodom hát egy régi képbe,
bár jól tudom múltamban nem élhetek,
de ez múlt mint elemet feltölt,
tudom ma már e képek nélkül
én sehogy sem létezem!

Adj egy tiszta vásznat elém,
megfesteni múltunk,
mi ezer színével majd a keretben él,
adjál ecsetet és mellé ihletet,
hogy élni, túlélni tudjam,
egy csókot lehelj felém!

Éjszilánkok lettek az álmok
sikítva gyönyörködnek bennem fényt,
van aki őszít dere már rajtam,
mégis ez éj oly közeli messzeség,
futnék szaladnék,
csak volna aki hívna,
hívatlan vendéget meg
senki nem szeret,
emlékek, mint régi fényképek,
lelkem padozatán sárgulva elhever.
Kapaszkodom hát egy égi lénybe,
kit szerelmekből gyúrt a képzelet,
tudatomat mint hívőt a hit eltölt,
s tudom ma már e hit nélkül
én sehogy sem létezem!

Adj egy tiszta vásznat elém,
megfesteni múltunk,
mi ezer színével majd örökké él,
adjál ecsetet és mellé ihletet,
hogy élni, túlélni tudjam,
egy csókot lehelj felém!

“Most festett régi kép” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. [center][i]Köszönöm, hogy itt jártatok!
    Hozzászólásaitok, megerősítenek benne, hogy érdemes volt megírni ezt a verset, még akkor is, ha egy jelentéktelen százalékban nem is nyertem el mindenki tetszését, de hát nem vagyunk egyformák, hála a magasságos égnek. Minden relatív az olvasói vélemény, a szándék, de még az őszinteség is, ezért hagyom, hogy mindenki azt kapja e verstől amit magáévá tud tenni, s ezáltal amit megérdemel 😀

    Szeretettel, Tisztelettel, s Üdv: VGy Mont'y[/i][/center]

  2. Kedves Mont'y!
    Nagyon szép érzelmekkel, gondolatokkal teli vers. A múltat bizony milyen szép dolog lenne egy vászonra festeni, csodálni és hagyni, hogy töltsön minket a nehéz időkben!
    Gratulálok versedhez! 🙂
    Üdvözlettel: Kata

  3. [i]Mont'y![/i]

    Az este szürke-kék volt a felhős ég, csak a fehér fodra fénylett, mint ez a vers.
    Annyira kavargó, megbízhatatlan, átláthatatlan a jelen és a jövő, valóban elkél a régi hit-érzelem, hogy segítsen.

    Üdvözlettel: Janna

  4. [color=#3300cc][center]Tisztelt hölgyeim!
    A fentebb olvasható versem egyik múzsámhoz szól, ill. mivel itt is olvasható mostanra mindenkihez…
    Ez a magány a "nélküle lét" merengés, jólesően fájdalmas, hisz amit vele meg, s átéltem az nem pótolható, nem átírható, s főként nem szabad feledni. Brigitta, a nyelvtani meglátásod helyes, de mivel a többes számú fényképek, egy személyt jelképeznek, ezért nem változtattam, nem "javítottam" ki.
    A nevem, hm… van természetesen "civil" megszólításom, de mivel ezen a néven írok és festek, ezt használom itt is, már hosszú-hosszú ideje, ha van időd és kedved , nézd meg a régebbi írásaim és a kommenteket 🙂 valahogy a Mont'y védjegyemmé vált, és szeretem is ;)[/center][/color]

  5. Vajon nem pótcselekvés ez? (sokszor magamtól is kérdezem…)
    Ez az egyedül igaz: "s tudom ma már e hit nélkül
    én sehogy sem létezem! " …ezzel valahogy (de nem akárhogy!) túlélünk.

    Egy apró megjegyzés "emlékek, mint régi fényképek,
    lelkem padozatán sárgulva elhever", nem kéne itt egyeztetni a többes számhoz a ragozást?

    Jó volt veled elmélkedni, kedves Monty (ha volna keresztneved, azon szólítanálak).
    Szeretettel :
    Brigitta

  6. [center][i]"mában a jövőmet szenvedem"[/i]
    Úgy tűnik az idő megtanít bennünket a félelemre.
    [i]"Kapaszkodom hát egy régi képbe,
    bár jól tudom múltamban nem élhetek,
    de ez múlt mint elemet feltölt,"
    [/i]A lényeg, hogy feltölt.[/center]

Szólj hozzá!