A padláson

A padláson

Régi dobozban egy baba, egy könyv,
elszakadt nyakláncból ezernyi gyöngy.
Egy megfakult fénykép…ez én lennék tán?
a tovatűnt múltból mosolygok rám.
Mesét mesél a sok poros kacat
s e mese áttör sok lélek falat.
E hangot csak én hallom. Vagy képzelem tán?
Hisz rég meghalt, nincs többé az a múltbéli lány!

“A padláson” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Köszönöm Kata! Néha valóban jól esik átnézni a régi emlékeket tartalmazó dobozokat. Van amikor nagyokat sírok felettük, de az is előforful, hogy mosolygok mert valami vicces dolog jut eszembe. Mindenképpen tele van érzelmekkel is az a kacatokkal teli doboz.

  2. Kedves Andrea!
    Nagy gratulációm! Az a régi doboz…Van a padlásomon egy félve őrzött dobozom, tele régi emlékekkel, képekkel, a múltammal. Néha rám jön, előveszem, megnézem őket…Hát igen..Akkori képen, amin mosolyogva néz ránk régi önmagunk, az az arc még nem tudja, mennyi nehézség, fájdalom áll előtte..De valahogy jó matatni a régi emlékek között!

    Nagyon jó versedhez szívből gratulálok!
    Örömmel olvastalak! 🙂
    Üdv: Kata

  3. [b]Kedves Marcsi[/b]! Köszönöm. Ebben a hangulatban várom a képeslapos történetedet prózában 🙂

    [b]Kedves LIne[/b]! A visszatekintés sokszor keserédes… régi önmagunk több álommal, reménységgel és kevesebb sérelemmel a tekintetében mosolyog vissza ránk egy-egy fényképről.

    [b]Kedves Ica![/b] Nagyon köszönöm. Örülök, hogy tetszett!

  4. Remek, tartalommal teli pár sorod újra nagyon jóóóó:)

    Egy megfakult fénykép…ez én lennék tán?
    a tovatűnt múltból mosolygok rám.
    üdv:M:)rcsi

  5. [b]Kedves Viola![/b] Igen, mindent beborítanak az emlékek. Köszönöm, hogy elolvastad.

    [b]Kedves Zsermen[/b]! Köszönöm!
    [b]
    Kedves Belle[/b]! Nagyon örülök, hogy tetszett!

    [b]Kedves Janna[/b]! Köszönöm. Talán a lelkem mélyén mégis ott van valahol a régi lány. Csak elő kéne csalogatni.

Szólj hozzá!