Még egy flört
Kacérkodik a nyár,
flörtöl is az ősszel,
bájoló suttogás
– Küzdjünk az idővel…
Válassz engem – súgja
simul is a szentem…
– Nézd! Alszik még a tél,
ölelj engem csendben.-
Bódult egy kapcsolat,
érlel, nevet, kacag.
Gyümölcsözőn édes,
felejtett végszavak…
Elodázott búcsú,
verőfényes bókok,
szeszélyes kalandor
követel még csókot.
Összebújnak kicsit…
Érzik mind a ketten,
a változás dráma…
frigyük lehetetlen.
Kedves Alkony!
Olyan kedves, lágy a versed…Jó volt olvasni!
Gratulálok hozzá!
Üdv: Kata 🙂
Szia -mosolyogva olvastam kedves kis versedet,mert az én őszi varázsban írt soraim is hasonlóak:)A nyár és az ősz plátói szerelmét gondoltam én is bele:)Tetszik:)
üdv:M:)rcsi
nagyon tetszett! 🙂