Isten keze

Isten keze

A csendben reszketve álltam,
Máris hideggé váltam.
Agyamra köd telepedett,
És múltam keveredett,

Míg el nem feledtem élni,
A pillanatot tépni,
S tovatűnt múlt, jövő, s jelen;
Mégis ölt a félelem.

A pillanat életre kelt,
De máig holtan hevert;
A fájdalom ébresztette,
A friss seb élesztgette;

Feledtem bátran körözött
Egy-egy állomás között.
Tépte, marcangolta lelkem,
Semmivé lett életem.

…Csak gyötrő álmok maradtak,
Melyek reám szakadtak.
Öregedő kísértetek,
Mit máig kísérgetek…

…Mégis üressé lettetek.
Régen eltemettetek;
S mindez egy pillanat műve,
Szívetek túlhevülve.

Szesz, harag, sikoly, és…, és vér,
S a nő nyugovóra tér.
Arctalan, üres fényképek,
Gyötrő, kínzó rémképek…

Tizennyolc éves fájdalom,
Bűnössé tett bánatom,
S egy riadt, dermedt pillanat,
Máig nyomja vállamat.

Semmivé lett lélek, és múlt
A halál értem is nyúlt…
És bár múltunk még fogva tart,
Isten keze betakart.