Összes megtekintés: 616
Nékem itt csilingelnek
a fagyott faágak,
nyikorgó kacajok
reggelente a léptek,
tépett jelen a múlt kabátja,
mi betakar, hogy ne féljek.
Ne, mikor Maidstonra
leszáll a méla köd,
tejfel-fehéren vállamra
száll, didergetve az elkerültet,
elkerülten, idegenül
naponta gúzsba köt.
Lök, taszajt,
mint én önnön magam,
mert megmaradni
egyre kevésbé bír a lélek,
félek, alélok bár ébrednem
kéne, döntve e semmi falat.
S ím e könnyű falat,
fojtani mégis torkomra fut,
s az út mit megtenni kéne,
kitaposatlan, még csak nem
is ösvény, ó te fösvény,
hát a sorstól, akaratlan, de ennyi jut.
Feslik a lyuk viharfellegeim
eső-könnyezte ábrázatán,
napfény deríti az elgémberedettet,
tettet mosolygós szép nappalt,
szappanillatú terítővel
a jólét robottól szálkás asztalán…
S talán, ha létem nem
fogná ez félelmekkel táncoló magány,
s mellettem asszony, társ
tartaná gondjaim felét, mint én övéit,
mert kövérít a büszkeség lelket, s mert
megleltem, nem lenne létezésem sem talány.
[color=#0033ff][center][i]Kedves, Drága Hölgyeim!
Köszönöm hozzászólásaitokat, s hogy olvastátok, kicsit mélabúsra színezett versem, Maidstone valóban csodálatos tud lenni, de nem egyedül, messze a családtól, a szeretteimtől. Minden szép kicsorbul azt hiszem, ha nincs kivel megosztani, ha nincs melletted társ, jól láttátok, erről szól ez a vers…[/i][/center][/color]
Kedves Mont'y!
Maidstone szomorú téli ködös képei a magány érzésének kivetítői.
A neten is végtelen a vidám fotók sora: vár, sportolók, folyó, hömpölygő utca.
Nem kilátástalan a helyzet: [color=#0000ff]"Feslik a lyuk"[/color]
Nagyon nehéz itt a téli-társtalanság, mint a világítótorony. /A vers ezt formázza./
Üdvözlettel: Janna
Eléggé talányos sorok, s nem mindig érthetőek….dehát a stílus érleli az embert költővé….talán.
Az a hullámzó, bizonytalanságot és elégedetlenséget, sorsod nem-elfogadását árnyaló alaphang, az nagyon is átjön, s teríti az olvasóra a költő kilátástalanságot, metsző hiányt ábrázoló hangulatát.
Gratulálok szeretettel,
B.
Kedves Mont'y!
Megvallom, ez a verset elvarázsolt, többször elolvastam! Gyönyörű a reggeli képekben leírt merengésed. Gondolataid, a magány pillanatai, a társ utáni vágyadat nagyon szépen írtad le.
Szívből gratulálok! Nagyon szép vers!
Üdv: Kata 🙂
zseniális!
Kedves Monty!
Remek vers, remek költői képekkel.
Gratulálok! Rózsa
Szia Monty!
Most kezdtem olvasni írásaidat. Tetszik, emberközeli nagyon. Kendőzetlenül írsz
magadról, a gondolataidról.
Gratulálok szeretettel,
mara
Kedves Monty!
Szomorú, reggeli merengő, De lehet, holnap Rád ragyog majd a Nap!!!
Sose add fel!!
Szép napokat kívánok: Erzsi