Szárnyak a fiókban
Egysíkú valóság,
egy sablonban élve.
Ingerszegény óhaj
kínzó szürkesége.
Egyhangú körforgás
örökölt szisztéma,
fojtott lendületben,
a vágyódás néma.
Foltozott cipőt húz
az álmodott szándék,
szárnyak a fiókban,
csak gondolat játék.
A szem simogatja,
már-már fel is ölti,
a monoton szigorú
uralkodón költi.
Elveszett pillanat,
a jelen vágytolvaj,
szárnyak a fiókban,
zugba rejtett sóhaj…
Nagyon tetszett! Sajnos az élet egyhangú körforgás, örökölt szisztéma… Az utolsó versszak a kedvencem. A vers címe is zseniális.
aterezhetoen szomorú ez az érzés. ..a "megkotozott szarnyak" sem jobbak ennel…de előbb-utóbb szárnyal majd a lélek. Kodolva van ez az emberben…Gratulálok versedhez : b 🙂