Mesés álmok
Gyermekként még hitted a mesék világát,
Hogy fantáziád fénye oly hatalmas.
Csipkerózsika aludta édes álmát,
Piroskát lenyelte a rút, gonosz farkas.
Fölsírtál. – Oly őszintének tűnt az álom!
Araszolt feléd egy bús szemű kísértet,
Hogy eljárja víg táncát a gyermekágyon,
Megbabonázott az éjjeli igézet.
Felnőttként már tudod: a meséknek vége!
– Álmodni tündérrel? – rég elfelejtettél.
Fantáziád nem mozdul bűvös mesékre,
Ábrándos gyermekből komoly felnőtt lettél.
Nem küzdesz lidérccel, nem harcolsz sárkánnyal,
Egyre csak dolgozol, reggeltől napestig.
Képzeleted a földön, nem az égben szárnyal,
Szürke napjaid színes álmok nem festik!
Nagyon tetszett! Én is sokszor érzem azt, hogy a felnőtté válás azzal jár, hogy eltűnik a varázs az életünkből. Ezt a gyerekeink szemében látjuk ismét – ők hoznak vissza varázslat morzsákat az életünkbe. 🙂