Idegen
Lám, csak idegen vagyok.
Érzem, tudom, s vállalom.
Föld színén, ez ég alatt
helyem nem találhatom.
Hazátalan szívemnek
képzelet a sátora.
Vágy-remény, mely tovaszáll,
hogyha szél zúg, máshova.
Lábaim rögek között,
sorsom béklyó nyakamon.
Tegnapom még nem ereszt,
de már űz a holnapom.
Voltam jó, és lettem rossz,
s ma már semmi sem vagyok.
Talpalatnyi létjogot
egyik arcom sem kapott.
Mellkasomban idegen
szív dobolja ritmusát:
emberség és bizalom…
Hah, nem állhat e világ!
Itt csak idegen vagyok,
s nem is vágyom lenni több.
Véreim közt vértelen,
ki sehová költözött.
Kedves Rita!
Mások verseiben gyakorta magunkra ismerünk. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers.
Laca (f)
"Voltam jó, és lettem rossz,
s ma már semmi sem vagyok.
Talpalatnyi létjogot
egyik arcom sem kapott."
Kedves Laca!
Nagyon tetszik a versed. Magamra nézne a kiollózott részt tartom a legérvényesebbnek.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Kitti!
Nagyon örülök, hogy itt jártál, és olvastad ezt a verset. Örülök, hogy ennyire átérezhető és érthető formában sikerült kifejezni magam általa. Az életben, élőszóban ez nem mindig sikerül. Szívből köszönöm észrevételedet, kedves hozzászólásodat.
üdv: Laca:)(f)