Valakik itt bennem

Összes megtekintés: 465 

Valakik itt bennem

Megtorpant percek,
toporog a tudat,
utat keresve félve élek,
fejfámban szóbogár perceg,
egy emlék után kutat,
keresi kit rejtek én.

Valaki belőlem dolgozni indul,
valaki, ha kell, ha nem, verset ír,
valakit bennem szét vet az indulat,
de egy másik a sarokban reszketeg sír.
Valaki csak léhán legyint a mára,
a sokadik erővel tenni kész,
valaki itt bennem magára várat,
de az utolsó nem adja fel semmiképp!

Nincs az az idő
mely megadja a választ,
hogy hány emberből gyúrt az ég,
remegve, de reménnyel élek,
minden énem, tudom valakié,
s ha magadnak hiszed egy költeményem,
tudom nem hiába éltem én!

Valaki belőlem tégedet hallgat,
valaki sebedre gyógyírt rak,
valakit bennem éltet a szerelem,
de a másik soha el nem hagy.
Valaki itt bentről súgja e verset,
valaki a gép előtt leírja azt,
valaki bennem a magánytól senyved,
valaki, tán én, a versben veled marad!

Megtorpant percek,
toporog a tudat,
utat keresve félve élek,
fejfámban szóbogár perceg,
egy emlék után kutat,
keresi kit rejtek én…

“Valakik itt bennem” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [center][i]Kedves Barátaim!
    Köszönöm, hogy versem gondolkodásra serkentett bennetek, s hogy tetszett! Megvallom, vártam kinél esik le egy kis rejtett poén "fejfámban SZÓBOGÁR perceg" de annyira természetesnek olvastátok, hogy arra ad visszaigazolást, hogy ismét nem felesleg írtam meg e verset…
    Köszönöm, hogy vissza, vissza tértek!
    Szeretettel: VGy Mont'y[/i][/center]

  2. Az én-tudat rejtelmeibol és lélek vívódasrol egy remek vers…Gratulálok mely gondolataidhoz.tetszetttek tunodeseid. üdvözöllek:b

  3. Monty, már megint érdekes témát érintesz versedben: ki, és hányféle ki lakozik bennünk, " toporog a tudat….keresi kit rejtek én." Sokféle én lakozik egy emberben, úgy képzelem, mintha csupa palarétegekből lenne összerakva az énünk. A törésvonalat viszont nem a sokszínüséget megvalósító, sokszor egymásnak ellentmondó tulajdonságok jelentik, hanem a két ellenpólus, a jó és a rossz egyszeri jelenléte minden emberben.

    Üdvözlettel,
    Brigitta

  4. Kedves Monty!
    Nagyon jó vers, saját magamról tudom, bennem is mennyi "ember" lakozik. Van, amikor a keményebbik énem, van amikor a sírósabbik jön elő. Van, amikor " valaki "bentről súgja a verset" stb…:)
    Filozofálgatásaid nagyon jók, és nagyon szép versben írtad le!
    Örömmel olvastalak!
    Gratulálok! Kata 🙂

  5. Monty nagyon szépen írtad le önmagad keresését,vívódását.Kik vagyunk?sokan sokfélék,de sajátmagunk is akár több ember keveréke,érdekes filozofálgatás ez.Te megtaláltad végül kit is rejt éned?
    gratula.:M:)rcsi

  6. Kedves Monty!

    Érteni vélem, amit leírtál. S nagyon jól tetted, hogy közzé tetted. Mély gondolatiság, egyedi stílus, magas szintű tálalás. Elismerésem! S köszönöm.

    üdv: Laca;)

  7. Kedves Monty! Nagyon tetszett a versed. A személyiségünk sokszínű, a szálai egymásba fonódnak és így lesz a sokból egy – az egyedi és megismételhetetlen önmagunk.

Szólj hozzá!