Jön elém

Jön elém

Őszi tájra ömlik a fényözön,
áttetszően tiszta az égi kék.
Szellő rezzen, zizzen a falevél,
földre lehullva csendben elköszön.

Lelket érintő, fájdalmasan szép
ahogy színt vált a világ köröttem.
Hűtlen szálltak az évek fölöttem,
lábam roppanó, dús avaron lép.

Elmúlás felé, mint az őszi táj,
de szívemben hit s a reménység él.
Út végén tudom, reám az Úr vár.

Jön elém Ő, a szeretet hídján.
kezemet fogva vezet a lépcsőn,
s nyílik előttem majd a Mennyország.

(2015-09-30)

“Jön elém” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Zina !
    Köszönöm értő olvasásodat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa:)

  2. Kedves Erzsike !
    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Ismét egy szép hitvallás, bizonyságtétel a versed, kedves Rózsa, gratulálok! 🙂

  4. Nagyon szép, reményteli gondolatok.
    Kedves Rózsa! Szívből gratulálok! Én is reménykedem!
    Szép őszi napokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!