Jön elém
Őszi tájra ömlik a fényözön,
áttetszően tiszta az égi kék.
Szellő rezzen, zizzen a falevél,
földre lehullva csendben elköszön.
Lelket érintő, fájdalmasan szép
ahogy színt vált a világ köröttem.
Hűtlen szálltak az évek fölöttem,
lábam roppanó, dús avaron lép.
Elmúlás felé, mint az őszi táj,
de szívemben hit s a reménység él.
Út végén tudom, reám az Úr vár.
Jön elém Ő, a szeretet hídján.
kezemet fogva vezet a lépcsőn,
s nyílik előttem majd a Mennyország.
(2015-09-30)
Köszönöm szépen, kedves Andrea.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Zina !
Köszönöm értő olvasásodat és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa:)
Kedves Erzsike !
Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
nagyon szép!
Ismét egy szép hitvallás, bizonyságtétel a versed, kedves Rózsa, gratulálok! 🙂
Nagyon szép, reményteli gondolatok.
Kedves Rózsa! Szívből gratulálok! Én is reménykedem!
Szép őszi napokat kívánok: Erzsi