Könyv és a moly

Könyv és a moly

Zizzennek, susognak a lapok,
ahol feltárja kincseit a sor,
bonyolódnak eszmék és korok.
Parányi porszemecske
került a gépezetbe, egy moly.
Rablási szenvedéllyel éhe
zabálja, nem válogat mégsem,
magán vagy mássalhangzó éppen
a következő foltos, poros betű.
Ilyen könyvet találtam a polcon.
A moly példaadása észszerű,
lett a szám zokogtatón keserű.

“Könyv és a moly” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Zsófikám!
    Talán hasznosabb és szorgalmasabb a moly a könyvben, mint akik nem olvasnak.
    Erre gondoltam.B)
    Szeretettel ölellek: Ica

  2. Húha erre nem is gondoltam. Most poroltam én is át őket és nagyon régen a piacon vásárolt
    antikokat is beakartam hozni , de ezek után, már csak hadd maradjanak kint száműzve, mert sosem lehet tudni, ezek az alattomosak még beköltöznének a garzonjukból a szép tiszta többszobás kötetekbe !:D
    Szeretettel grat, Zsófi

  3. Kedves
    [u]Erzsike, Zina, Rózsika, a-Andrea![/u]
    Köszönöm, hogy olvastátok a versemet. Sajnos egyre kevesebb "kis moly" olvas.;)
    Szeretettel (l): Ica

  4. "A moly példaadása észszerű," Bár sokan követnék.
    Szeretettel gratulálok ! Rózsa(f)

  5. Igen, példaértékűek a folyton éhes könyvmolyok.:) Kis molyként jó volt olvasni ismét a versedet! 🙂

  6. Kedves Ilonka!
    Kicsit mosolyogtam verseden, de sajnálom is az éhező pici molylepkét, és a pusztuló könyvet még inkább. Remélem, azért ki tudtad böngészni a szavakat.
    Szeretettel gondolok RÁD: Erzsi

Szólj hozzá!