OLY FURCSA VOLT…

OLY FURCSA VOLT…

Sok szenvedéssel teli hónapok
– oly furcsa volt –
mintha nem is én lettem volna
Lassan minden érzés kihalt belőlem,
és szavaim szürke ködbe vesztek
Megdermedt bennem az éltető vér
Szemem, mint egy vaké, semmit se látott
Szorosan magamra csuktam,
kettős kulcsra zártam,
gyáván sutba dobva
a régóta áhított boldogságot.
Mért volt ez az egész?
Józan ésszel soha meg nem értem.
– bár magamtól gyakran kérdem
Mi érlelte faggyá az édes, lédús
gyümölcsöt termő, forró nyarat?
Oly sokat töprengek rajta
kínzó kíváncsiság emészt,
de várat még a pillanat.
Vad szél fútta, vihar verte fák
villám csapta madárfészek
S röpke percek alatt
parányira zsugorodott az élet.
De jött a fény, és ó-bársony
melegével felszította bennem
a lét gyengén pislákoló lángját
Tova tűnt a szürke üresség,
és minden ami úgy fájt
Kibontá, és édes örömmé mézelé,
éledező lelkem illatos virágát.

Eger,2015.aug.11. Fleiszig Rózsa (Vadvirág)

“OLY FURCSA VOLT…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. akartam írni, hogy ami nem öl meg, az erősít, de Te már kifejtetted ezt alant…tetszik a versed, és a végén különösen, az archaizáló stílusjegyek…még jobban tetszett volna, ha végig így írod meg…mint egy visszaemlékezés, visszarévedés a múltba…és örülni a jelennek, és annak örömöt hozó napjainak…gratulálok versedhez. üdvözöllek:B 🙂

  2. Igen a_andrea, ráéreztél a lényegre…és nem butaság azt mondani, hogy bánat nélkül nem igazán tudnánk értékelni az örömet sem. (Mert ránk emberekre is igaz, ami a kalapácsra, csak másképp) hogy amelyik tragédia, megpróbáltatás nem öl meg, az erősebbé tesz. Ezt mindannyian megtapasztaljuk, ha elég ideig élünk, és nyitott szemmel, szívvel.
    Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel ölel Rózsa (Vadvirág)

  3. vajon miért történnek adott dolgok velünk? talán tanulnunk kell belőlük, formálják a személyiségünket? miért kell fájdalmakon, szenvedéseken keresztül mennünk? talán azért, mert a vas is forró tűzben, kalapács ütések által alakul?

Szólj hozzá!