“Meztelenül” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Kedves Andrea! Nagyon köszönöm! Persze, hogy nem lát mindenki csodásnak, de nem is kell. A lényeg, hogy akit szeretek és akinek megnyílok, fogadjon el és szeressen a hibáimmal együtt. 🙂

  2. Kedves Ica! Köszönöm! Hát persze, hogy csak az előtt nyílhatunk meg ennyire, aki számunkra nagyon fontos, aki a legközelebb áll hozzánk. 🙂

  3. Kedves Barnaby! Köszönöm!
    Igazad van – ha megnyílunk sebezhetővé válunk, és sajnos volt már olyan az életemben, hogy visszaéltek a bizalmammal. Mégis hiszem, hogy egy jó kapcsolat (lehet ez baráti, vagy szerelmi), bizalmon alapszik, és azon, hogy ismerjük a másik minden rezdülését.

  4. Kedves Anikó! Milyen igazad van! Én erre nem is gondoltam, de tudat alatt, lehet, hogy az ember mégis szeret önmagából megtartani valamit…

  5. Kedves Andrea ! Mégis takar az éj akkor teljesen nem sikerült meg nyílni de fontos hogy
    akivel az ember elindul egy úton fogadja el úgy ahogy van lecsupaszítva .Gratulálok nagyon teszik ez a versed is !:)

Szólj hozzá!