AZ ÉJSZAKÁK

AZ ÉJSZAKÁK

Az éjszakák őrjítő csendjében
Szikrát ontó csillagok körében
Hozzád száll megtört sóhajom
Álom nem jön fáradt szemeimre
Emlékekkel szívem tele hintve
Kérdezem: Lesz-e holnapom?

Válasz nincsen, hallgatag az égbolt
Még mindig kísért, ami olyan rég volt
De miért? Mondd már meg! Miért?
Úgy szeretnék végre megpihenni
Magamat a karjaidba vetni
Egyetlen édes csókodért.

Eger,2014-06-21.

“AZ ÉJSZAKÁK” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Elgondolkodtam azon amit írtál. Az érzésre vágyunk, a szerelembe vagyunk szerelmesek. Ha volt benne részünk, át akarjuk élni megint. De az élet fukar… bezzeg a rosszból jut bőven. De talán így tudjuk csak ilyen intenzitással átélni a jót. És néha kell egy kis álmodozás.

  2. Kedves a_andrea!
    Sokszor már nem az emberhez ragaszkodunk, csak a régmúlt emlékeihez. Nálam is ez van…
    Találkoztunk közel 30 év után…nagyon furcsa volt. Sétáltunk, beszélgettünk, és rájöttem, már nem az a személy, aki álmaimban élt, aki után oly sokáig áhítoztam. Tehát, már nem fog többé fájni, hogy nincs – gondoltam én naivan. De, érdekes a tudatom szinte teljesen kitörölte ezt az utóbbi találkozást (ami kiábrándulással zárult)és napjaimban is úgy él tovább, az az érzés maradt meg, amit 30 évvel ezelőtti elválásunk égetett belém. Mintha soha nem is láttam volna azóta . nem hihetetlen? Így, aztán továbbra is születnek a múlt után sóvárgó, halálig tartó szerelmet hazudó sorok. Ez bizony rendkívül érdekes, megmagyarázni nem tudnám…de így működik egy első, igazi, nagy szerelem…legalábbis nálam.
    Köszönöm, hogy olvastál, és tanácsoddal próbáltál enyhíteni "képzelt" bánatomon.
    Rózsa (Vadvirág)

  3. vannak emberek akik olyan mélyen nyomot hagynak bennünk, hogy feledni őket nem lehet.

    " Még mindig kísért, ami olyan rég volt"

    … butaság azt tanácsolni, hogy keresd fel, és beszélgessetek? – az is lehet, hogy annyira megváltozott, hogy a találkozás végre feloldja a sóvárgást…

Szólj hozzá!