Örökre
Az idő oly gyorsan elszállt felettünk,
de nékem, még most is te vagy a legszebb,
és minden pillanatra emlékezünk,
érzem szívem dobbanása hevesebb.
Mikor a szemed csillogását nézem,
és felidézek minden pillanatot,
lelkem is magasabbra szárnyal, érzem,
elfelejtek mindig, minden bánatot.
Már nem élünk vadul, mint a tüzes nap,
de simogatom arcod, mint a szellő,
most is ölembe ültetlek minden nap,
most is együtt várjuk, hogy a hold fel jő.
Jer, tedd kezembe finom kis kezedet,
életünket, örökké együtt töltjük
Köszönöm szépen Terike!(f)
Köszönöm drága Ica!(f)
Kösz(f)önöm kedves Andrea!
Köszönöm szépen Erzsike!(f)
Kedves Bogyi!
Gyönyörű a versed…szeretni,emlékezni..
Hasonlataid nagyon emelik vers mondanivalóját.
Szívesen olvastam…köszönöm:Kövesdi Teri
Mély érzelmeket hordozó versedhez szeretettel(f) gratulálok: Ica
"Már nem élünk vadul, mint a tüzes nap,
de simogatom arcod, mint a szellő,"
nagyon megható, mély érzelemmel teli vers!
Kedves Évike!
MOST, és MINDÖRÖKRE!
Szeretettel olvastam soraidat. Szép napokat kívánok: Erzsi