Erre jár a nagy tekergő,
visszaveri Ezüst Erdő.
Magas égen fogyatkozik,
nap közelben mutatkozik.
Ősz Szeléné csalfa-bogyó,
hol növekvő, hol megfogyó.
Hajnali égen látható,
zord sötétségen átható.
Szürke fénye napfénylopó,
gömb földre tisztulást szóró.
– – –
Roppan a, koppan a faága.
Ki érzi? Ki érti? Ki látja?
Ébredő erdő a barátja.
Hullik a, múlik a hűs pára.
Ki érzi? Ki érti? Ki látja?
Szőkülő természet varázsa
Luna Ezüst Erdő barátja.
Kedves Jegmadar!
Köszönöm. Azért szőkülő, mert a hajnalodást érzékelteti.
Janna
Ó Te tekergő -kóbor szellő. Szőkülő vagy őszülő? Nem mindegy, szűkölő? Szép a nyelvünk édes Janna, versbe szedve megfaragva.
Szívemet melengetik varázslatos szavaid, sorban.
Köszönöm [color=#330099]a-andrea[/color]. (clk)
nem tudom… nekem így tetszik ahogy van… 🙂
[color=#0000cc]barnaby és vadvirág![/color]
:), hogy tetszik, de Zsermen "bogarat tett a fülembe".
Talán átrendezem a sorokat…
Janna
Jó vers ez, ritmusos, ezáltal igen fülbe mászó. Tetszett V.V.Rózsa
Tetszett a versed. gratulok.Hold-rajongó vagyok en is 😉