Miként letörlöd arcomról…

Miként letörlöd arcomról…

Miként letörlöd arcomról,
a csendnek bánatát:
Én felemelkedem újra,
s melletted leszek.
Gondolj csal rám szeretettel,
és ott vagyok veled.
Szívednek dobbanásaiban,
hallhatod-Az én szívemet…

S miként együtt vagyunk;
Te lelkemnek termő földjébe,
szerelmed magját elveted.
Érintéseidnek édes borzongásaiban,
fogva a kezeimet.
S miként átölel őszinte akaratod:
Úgy jómagam ismét ;
Önmagam vagyok.

Nem félve a múltnak erős sodrásától,
jövőmnek szigetét kutatva hiszem:Fennmaradok…
Miként letörlöd arcomról,
a csendnek bánatát.
Mécslángjánál annak-fogadva értelmét létemnek.
Hogy szemeim befelé sírva gyakorta,
és szavaim miért oly sokat,
s gyakran kérdeznek…

Miként letörlöd arcomról,
a lezajlott véres jeleneteket.
Szívednek dobbanásaiban:
Hallhatod-Az én szívemet…

Soltszentimre;2003.Május 2-3.Szombat.

“Miként letörlöd arcomról…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. És én szeretettel üdvözöllek mindannyiötokat,
    és köszönöm kedves,és jóleső szavaitokat amelyekkel versemet
    dicséritek.
    Ilyenkor örül a szívem s én boldog vagyok,hogy valami szépet,és talán
    valami maradandót sikerült azért alkotnom.
    Őszinte tisztelettel;Bakos Attila Péter.

  2. Kedves Attila!
    Gyönyörű a versed!
    Tele van mély emberi érzésekkel,együttérzéssel.
    Szeretettel olvastam:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!