Miként letörlöd arcomról…
Miként letörlöd arcomról,
a csendnek bánatát:
Én felemelkedem újra,
s melletted leszek.
Gondolj csal rám szeretettel,
és ott vagyok veled.
Szívednek dobbanásaiban,
hallhatod-Az én szívemet…
S miként együtt vagyunk;
Te lelkemnek termő földjébe,
szerelmed magját elveted.
Érintéseidnek édes borzongásaiban,
fogva a kezeimet.
S miként átölel őszinte akaratod:
Úgy jómagam ismét ;
Önmagam vagyok.
Nem félve a múltnak erős sodrásától,
jövőmnek szigetét kutatva hiszem:Fennmaradok…
Miként letörlöd arcomról,
a csendnek bánatát.
Mécslángjánál annak-fogadva értelmét létemnek.
Hogy szemeim befelé sírva gyakorta,
és szavaim miért oly sokat,
s gyakran kérdeznek…
Miként letörlöd arcomról,
a lezajlott véres jeleneteket.
Szívednek dobbanásaiban:
Hallhatod-Az én szívemet…
Soltszentimre;2003.Május 2-3.Szombat.
És én szeretettel üdvözöllek mindannyiötokat,
és köszönöm kedves,és jóleső szavaitokat amelyekkel versemet
dicséritek.
Ilyenkor örül a szívem s én boldog vagyok,hogy valami szépet,és talán
valami maradandót sikerült azért alkotnom.
Őszinte tisztelettel;Bakos Attila Péter.
Tetszett, nagyon is! F.egri Rózsa
nagyon szép.
Kedves Attila!
Gyönyörű a versed!
Tele van mély emberi érzésekkel,együttérzéssel.
Szeretettel olvastam:Kövesdi Teri