Könnyedén

Könnyedén

Estbe úszó, lomha óra,
béke füstje száll, s zajok
tompa fénye hull a szóra,
édes álom illanó, ha
nem vagy itt, nem alhatok.

Mintha éji lepke szárnya
– rezge, ernyedő remény -,
csillagok porába mártva
ráterülne szív falára,
elcsitítva könnyedén.

És e csendben pille álmot
lüktet át a dallamon
szív derűje, őrzi lángom,
könnyek közt is áldva áldom,
el többé nem altatom.

“Könnyedén” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, hogy elmondtátok a benyomásaitokat.
    Mondjuk nekem a kék nem jutott eszembe, de a feltöltött profilképet elnézve, kedves Éva, érthető, hogy neked igen! 🙂

  2. Hát, megpróbálhatom, kedves Zsermen, de attól félek, hogy úgy túl ütős lesz! 😀

    Köszönöm a véleményt, kedves Barnaság, nem volt konkrét szándékom a verssel, gyakorlatnak szántam, illetve azt szerettem volna, ha halljátok ti is azt a dallamot, amit én. Ilyen egyszerű vagyok. :p illetve, van ám tartalma is a dallamon túl, de azt mindenki a saját szűrőjén át értelmezi, – ahogy János is írja – ez eddig is így volt, s eztán is így lesz. 🙂

  3. A baj,kedves Zina: ha nem altatsz, nem tudok álmodni,márpedig ez elég kategorikus – "… többé nem altatom".
    Szép álmokat,
    s akkor legyen János

  4. Ez jó hír, hogy jónak találod, Robi, köszi a figyelmet!:)

    Drága Mami, örülök, hogy látlak, köszönöm a kedves szavaidat! (f)

    Dicséretnek veszem, amit írtál, Zsermen, de dehogy tökéletes, és nem is lesz az, szerencsére 🙂 Most már megtölthetem tartalommal is…? 😉

    Örülök, hogy ismét meglátogattál, kedves Ica! (f)

    Kedves Jankó, aki János :), köszönöm kitartó figyelmedet! 🙂 – azért az álmokról ne szokj le!

  5. Kedves Zina, ez a kiváló versed, "Könnyedén" felébresztett álmomból, s ígéreted szerint – " el többé nem altatom" – már nem félek az álomtól.:)

    János

Szólj hozzá!