Tovább

Tovább

Perzselő érzés könnyem indítja
s ez lehűti lelkem viharát.
Életem romjai alól kimászom.
Vesztettem… de túléltem a csatát.

Az idő porát lassan lerázom,
a szívem reménysugár járja át.
A tükörbe nézve a jövőmet látom,
mögöttem régi önmagam suhan át.

“Tovább” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Kedves Andrea!

    Köszönöm! 🙂 Talán az a legfontosabb, hogy a veszteségből fel tudjunk állni, és le tudjuk vonni a tanulságokat. 🙂

Szólj hozzá!