ÉN MÁR SOSEM TUDOK

ÉN MÁR SOSEM TUDOK

Én már sosem tudok
Nálad nélkül élni
A múlt egyre rám tör
Nem akarok félni
Sem az öregségtől,
sem az elmúlástól
Velem maradsz mindig,
hiába vagy máshol.
Nem tudom feledni
a kedves perceket,
amit a múltban
éltem át teveled.
Egy ideje elkerülsz
Semmi hírem rólad
Mégis az álmaim
szerelmedről szólnak,
mely néha kegyetlen volt,
máskor meg szép is
Sejtem azt, hogy hazudsz,
akármit ígérsz is
Jaj! én mégsem tudok
a csókod nélkül élni
Buta, bolondos lány,
felejts el remélni!

Eger,2015.aug.11. Fleiszig Rózsa (Vadvirág

“ÉN MÁR SOSEM TUDOK” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm kedves szavaitokat: Ica, a_andrea, és Zelgitta! Igaz kicsit öregecske lány vagyok már (gondolkodtam is rajta, hogy kijavítom ezt a szót : nőre, aztán mégis hagytam.) de valóban sokszor buta (legalább is naiv) és bolondos lény vagyok – vagy lány? Szeretettel ölellek benneteket Rózsa 😉

  2. olyan igazi lányos, nőies érzés járja át a verset. tele sóvárgással, álmodozással.

  3. Van ez így, régi szerelem néha visszajár…
    Kedves Rózsa, szeretettel gratulâlok szép, ôszinte és patinás soraidhoz,
    Brigitta

Szólj hozzá!