Együtt

Együtt

Mit irántad éreztem, az szerelem.
Együtt éltük le egész életünket,
kérlek, hogy ne engedd el fogd a kezem,
a boldogság kísérte szerelmünket.

Az őszi sétánkon sokat kacagunk,
hisz olyan sok szép, közös emlékünk van,
nevetgélünk, és tovább bandukolunk,
még most is, oly sok édes csók elcsattan.

Nélküled már lélegezni sem tudok,
szomjamat is, csak édes csókod oltja,
illatodtól érzem, mámorban úszok ,
nincs senki, ki érintésed pótolja.

Kacagni én már mással úgy sem tudnék,
hát tekintsen rám, két gyönyörű szemed.

“Együtt” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Évike!
    Kívánom, hogy nagyon sokáig fogjátok egymás kezét! Nagyon szép vers.
    Szeretettel üdvözöllek: Erzsi

  2. Drága Éva!
    Neked egy boldog életed volt! Ez kell, hogy éltessen a továbbiakban.
    Gondolj arra, akinek ez nem adatott meg! Mindjárt elsírom magam!
    Szeretettel: Viola(f)

Szólj hozzá!