Tévedtem

Tévedtem

Tévedtem, és nem
először az életben
azt hittem,hogy
negyvenöttel a
világ véget vet az
öldökléssel,de nem
ennek soha nem
lesz vége,mindég
jönnek újra és újra
gyereked vérét,
kérik újra,mert
kell a hatalom,de
gyerekem vérét
neked te pénzéhes
oda soha nem adom.
ember hát embereld
meg magad,a
játékuk az életeddel
zsebre megy,melyben
te nem vagy, csak egy
paraszt,mint a sakktáblán
a figura,kit léptetnek
össze vissza,hogy a királyt
futni hagyja.
Tévedtem és nem először
az életben,……………..

Kondoroson 2015 október harmadikán nagy sokára felébredtem.Oláh Péterné Jantyik E. Jantyik István és Szakál Judit legkisebb gyermeke

“Tévedtem” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Rózsa,sajnálatos igazság.Apáink mit szólnának hozzánk,ha látnák mi folyik itt.?Ezért halt a sok magyar,hogy a maradék meg nyomorultan éljen?Bocsánat.

  2. Kedves Rzsike!
    Szomorú, sajnálatos igazság.
    A versedhez szeretettel gratulálok! Rózsa:)

  3. mély érzelemmel és jogos felháborodással teli kép a múltról, jelenről, jövöről… sohasem tanulnuk a hibáinkból! technológiailag fejlődünk de a lelkünk nem válltozik, sőt, mintha csökevényesedne… miért ilyen az ember? csak érteném már egyszer!

  4. Sajnos mindig vannak háborúk a világ bármely sarkában, nem törődve semmivel, hol a profitért, hol a hatalomért.
    Szeretettel olvastam versedet: Ica

Szólj hozzá!