Múlt illata
Anyám haja búzamezők szőkesége
Bedagasztotta élete kenyerébe
Dús vetésinek kalászba szökkent nyara
Betevő falat, kenyér lett diadala
Teknő felett görnyedő háta verejtékével
Áldott keze munkája isten dicséretével
Szakajtóban megkelesztett tiszta lelke szava
Ropogósra sült kenyere múltjának illata
Kemence parazsai között jövőt átírta
Mosollyal arcán a szeretet magját elszórta
Fénnyel a szemében búzamezőkről álmodik,
Hogy majd gyermeke egy szebb világban nem éhezik
Ó édes Istenem adj erőt a csüggedőknek
Adj, kérlek megbocsájtást a tengernyi népednek
Bocsáss meg elvetemült lelkeknek világodban
Legyen vége a szenvedésnek utad nyomában
Kedves Icu és Évi! Köszönöm a látogatást.
Nagyon szép vers! Szívből gratulálok!(f)
Őszinte, szép versedet szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm Jucika, hogy benéztél és örülök kedves szavaidnak. Talán Te nem is tudod mia teknőbe dagasztás csak elmesélés után. (l)(f)
Magam előtt láttam a kenyeret dagasztó Asszonyt és éreztem a friss kenyér illatát. Kell ennél több? Csodás élmény volt. Köszönöm.
Kedves Zsófia! Köszönöm kedves látogatásod!(f)
Köszönöm kedves Zina!(l)
Szép, tiszta szavú vers, gratulálok, kedves Éva!
Nagyon szép !
Szeretettel grat. Zsófi