Fogynak a percek

Fogynak a percek

Fogynak a percek,
világ órája,
az idő útján
haladva ketyeg.

Mint szív a testben,
dobog szüntelen,
s rejtőzik benne,
kezdet és végzet.

Örök újulás,
míg áll a világ,
idő órája
soha meg nem áll.

Maga mögött hagy
múlt életeket,
pereg a jelen,
s a jövő, véges.

Ettől lesz drága,
minden pillanat,
írja sorsunkat,
emlékek sora.

Schvalm Rózsa

(2010-06-18)

“Fogynak a percek” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Köszönöm szépen látogatásodat és kedves véleményedet.

    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Barna !

    Köszönöm szépen olvasásodat és hozzászólásodat.

    Üdvözöllek: Rózsa

  3. Az ido vegtelen…se kezdet, se veg…csak a mi perceink vannak benne megszamlalva…hasznaljuk hát bölcsen amig lehet…gratulálok versedhez kedves Rózsa. Üdvözöllek:b

  4. Kedves Andrea!
    Köszönöm olvasásodat, örülök, hogy tetszett.
    Szeretettel: Rózsa:)

  5. Drága Ica!
    Köszönöm kedves szavaidat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(l)

  6. Kedves Terike!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Drága Viola!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa(f)(l)(f)

  8. Kedves Rózsa!
    Az idő pereg..az emlékek gyűlnek.Nem mindegy,hogy
    milyen emlékeket gyűjtünk.
    Szép verset írtál.Szeretettel olvastam:Teri

  9. Drága Rózsa!
    Nagyon igaz minden szavad. Tetszéssel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!