Fogynak a percek
Fogynak a percek,
világ órája,
az idő útján
haladva ketyeg.
Mint szív a testben,
dobog szüntelen,
s rejtőzik benne,
kezdet és végzet.
Örök újulás,
míg áll a világ,
idő órája
soha meg nem áll.
Maga mögött hagy
múlt életeket,
pereg a jelen,
s a jövő, véges.
Ettől lesz drága,
minden pillanat,
írja sorsunkat,
emlékek sora.
Schvalm Rózsa
(2010-06-18)
Kedves Zsermen!
Köszönöm szépen látogatásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Barna !
Köszönöm szépen olvasásodat és hozzászólásodat.
Üdvözöllek: Rózsa
Az ido vegtelen…se kezdet, se veg…csak a mi perceink vannak benne megszamlalva…hasznaljuk hát bölcsen amig lehet…gratulálok versedhez kedves Rózsa. Üdvözöllek:b
Kedves Andrea!
Köszönöm olvasásodat, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Rózsa:)
Drága Ica!
Köszönöm kedves szavaidat és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa(l)
Kedves Terike!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa
Drága Viola!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves szavaidat.
Szeretettel: Rózsa(f)(l)(f)
Nekem nagyon tetszett! 🙂
Igaz, szép sorok drága Rózsika!(l)
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Rózsa!
Az idő pereg..az emlékek gyűlnek.Nem mindegy,hogy
milyen emlékeket gyűjtünk.
Szép verset írtál.Szeretettel olvastam:Teri
Drága Rózsa!
Nagyon igaz minden szavad. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)