Időt veszek, ha nagy leszek…
Talán taníthatnálak beszélni,
vagy inkább te, engem cicanyelven,
akkor tudnánk egymásnak mesélni.
Te vajon hiszel a tündérekben?
Olyan kedves ez a dorombolás,
nem vagyok buta, tudom mit jelent.
Szeretsz engem, és ez barátkozás,
érzem is a szívemben idebent.
Senki sem szeret egyedül lenni,
olyan jó, ha együtt van a család,
csak tudnám, időt hol lehet venni,
hogy többet lássam apát és anyát.
Még nem tudom, merre van az a bolt,
amit mindenki annyira keres,
hol naponta végigállják a sort,
titok, de én hallom a ;nincs;-eket.
Ha megnövök, olyan gazdag leszek,
a ;még egy perc;-ből tengernyit veszek,
számolatlanul, mint esőcseppet,
adok majd belőle mindenkinek.
Nem lesz olyan messze, ;mindjárt jövök;,
mese előtt nem alszik el gyerek,
hiányon minden rést betömködök
;várj egy kicsit;-re lakatot teszek.
Anyának van a legszebb mosolya,
a legszebben mondja, hogy ;ígérem;,
a legcsodásabb meséket tudja,
ha lesz időm, mindet elmesélem.
Azért beszélni megtanulhatnál,
bár fáraszthat az egérvadászat,
mert olyan csuda gyorsan elalszol,
ha simogatom puha bundádat.