Az én órám

Az én órám

Akadozik az órám,
Pihenget, meg-megáll,
Mintha magamat látnám,
Ahogy elszunyókál.

Társam volt állandóan,
Folyton a karomon,
Megszoktam közelségét,
Ha nem jár is, hordom!

Noszogatom, felhúzom,
Megy is egy darabig,
Aztán megint álldogál,
Újra felhúzásig!

Köszönöm kedves órám,
Hűséggel szolgáltál!
Szomorú magányomban,
Mindig velem voltál!

Ej, Te óra, Te óra!
Megválok én Tőled!
Nekem még sok dolgom van,
Búcsút intek Neked!

Megyek tovább utamon!
Munkára születtem!
Akkor is, ha messze-túl,
Nem lesz már út velem.

Budapest, 2015. október 14.

“Az én órám” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Tetszik a versed és a "tettre kész" egyéniséged.
    Elhiszem! Ilyennek ismerlek.
    Szeretettel:K.Teri

  2. Drága Ica, Bogyi, Rózsa és Andrea!

    Nagyon köszönöm kedves szavaitokat, örülök, hogy benéztetek hozzám.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola (f)(f)(f)(f)

  3. nagyon tetszik, hogy képes vagy tovább lépni. 🙂

  4. Drága Viola !

    "Nekem még sok dolgom van" Jó, ha így érzi az ember, így legyen még nagyon sok évig, gratulálok! Szeretettel: Rózsa(l)(f)

  5. Drága Viola! Menj tovább,ne állj meg!Nagyon szép!(l)

Szólj hozzá!