Adamecz László
A MAGÁNYOSOK ÉJSZAKÁJA
Éjszakába szállt sóhajok,
rég veszett síró óhajok,
oly messze vagytok ti tőlem,
mégis szívemben átélem.
Kemény évek, örök vágyak,
pár nélküli hideg ágyak,
volt, siratod, nincs, kutatod,
társ nélküli éjben matatod.
Ó sorsunk, keserv a magány,
kevés köztünk már a vagány,
mindennapok sajnos telnek,
örömöt kevesen lelnek.
S jön a remény hajnala,
szól szívednek vágydala,
ölelve legyél, szeretve már,
legyen társad ki haza vár.
Kedves Bernadett!
Örülök örömödnek, figyelmednek. Bizonyára még találsz kedvedre valót.
Szeretettel:Laci
Kedves Laci,
Köszönöm, hogy elolvashattam az Oleljen c. versedet.
Csak ismételni tudom magam: nagyon szép vers.
Gratulálok,
Bernadett
Kedves Bernadett!
Bizony mindannyian keressük, megleljük szorongásaink vigasztaló szavait, akár e szerény készletből is.
Köztük van ez is, szeretettel küldöm, Laci
Öleljen…
Öleljen a pillanat,
melyre oly régen vársz,
elveszett álmok
találjanak rád,
magányodat felejtsd,
mint évszak a másikat,
reményedet ne kergesd,
éljen veled az!
Kedves Laci!
Nagyon szép vers! A remény mindig megvan. Enélkül nehéz
létezni. Bernadett
Kedves Rita!
Köszönöm véleményedet, gondolataidat.
Olyan részletességgel követed soraimat
hogy alig tudok szólni, válaszolni. Az
együtt élni, együtt lakni nagy különbség.
Magam nagyon ragaszkodom párommal élni.
Lehet újra kezdeni más lennék?
Szeretettel:Laci
Kedves Kitti!
Én se! Illetve, többek gondja indított
e sorok megírására. Lehet ez, vagy az
az ok, de keserű ez is, az is, főleg több év
után.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel:Laci (f)
Nem tudom. Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Persze a szívfájdalom kiválóan lejön a versből. Szomorú. (f)