KITÖRÉS A FÉNYRE

KITÖRÉS A FÉNYRE

Betegség és rút halál vesz körül
Öreg szaga van a levegőnek
Rémült szívemre betonként kövül
A múlt csodás képei megölnek
Hamvaiból feltámadt a kétség
Lesz még jövő? Süt még rám a napfény?
Visszatér-e lelkembe a szépség?
Vagy rám telepszik örökre az agyrém?
E vaksötétből végre ki kell törjek!
Elűzöm, hogy béke öleljen át
Esélyt adok a boldog erőknek
Reménybe burkolom az öröm dalát.

Eger,2016. március 7. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“KITÖRÉS A FÉNYRE” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Mélyen átéreztem a versben feltett kérdéseket, a tépelődést mely mindenkit megérint ahogy telik az idő…
    A remény nem hiába való! Felragyog a nap!

  2. Kedves Rózsa!

    Kedves Rózsa!
    Soraidat olvasva, először nagy riadalom támadt bennem, de a vers végére érve megnyugodtam, és nagyon tetszik hogy reménybe burkoltad az öröm dalát.
    Megpróbálom én is, talán a szép tavaszi idő segít.
    Szeretettel Üdvözöllek:Erzsi

  3. Kedves Rózsi!
    Így van, ki kell törni. Én is azt teszem.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!