Évszakok és depresszió

Évszakok és depresszió

Tavasz
Pillangók álmát álmodom begubózva
a mozdulatlanná dermedt idő burokba,
míg rémisztő gyorsasággal forog a föld a tengelye körül.
nappal, éjjel, nappal, éjjel…

Nyár
A falakon nagyot csattan a múló másodpercek visszhangja.
A tüdőmet átjárja a forró levegő, mely lelkemet sivataggá változtatja.
Nézem a zongorát.
Valamit játszani kéne… talán Chopint…
De az ujjaimat megdermesztette az évek óta bennük lakó csend.

Ősz
Az elmúlás takarója borítja a földet
S én minden lépéssel bokáig süppedek a halálba.
Szívemet a hiány mardossa, elmémet kétségek szabdalják.
Nyugtalan lényem groteszk módon kapaszkodik a világba,
Mely őrültségemet érezve menekül előlem.

Tél
A lelkem felhőkbe takarózik,
A szemem havat sír.
A szívem jégcsapként kondul a suhogó szélben, melyet életem vihara táplál.

“Évszakok és depresszió” bejegyzéshez 29 hozzászólás

  1. Kedves Andrea!

    Aki már átélt ilyet, csak az tudja átlátni, értékelni versedet. Nagyon jól kidomborodik a hangulati levertség, amire se Nap, se fagy nem képes változást hozni és bizony a tavaszt szinte nem is észleli a fájó lélek, s az ősz is csak a halál képét idézi. Gratulálok ehhez a remek vershez, különleges szerkezetéhez, rímképletéhez és tartalmához is!
    Szeretettel
    Kit

  2. Kedves Judit! Az az igazság, hogy sajnálom, hogy így megszólított, megérintett… mert ez olyankor történik, amikor az ember felismeri önmagát a versben… és ez a vers a depresszióról szól… Remélem tudok majd vidám verset is írni, és remélem az is tetszeni fog majd. 🙂

  3. "De az ujjaimat megdermesztette az évek óta bennük lakó csend."

    "S én minden lépéssel bokáig süppedek a halálba."

    "A szemem havat sír."

    Egyszerűen nem találom a szavakat. Mindent leírtál.

  4. Kedves Jegmadar! Igen, sajnos vannak… bennem sokszor sok, de küzdök velük/ellenük. Olyan jó hallani, hogy nem tudsz azonosulni, és sohasem éreztél ilyet! Azt jelenti, hogy boldog vagy és derűs, és ennek szívből örülök, hisz minden ember erre vágyik. 🙂 Csodás lelked lehet. 🙂 Szeretettel, Andrea

  5. [color=#ff6600]"Nyugtalan lényem groteszk módon kapaszkodik a világba."[/color]

    A természet és vele az ember most csukódik be, de:
    [color=#3300ff]"Pillangók álmát álmodom begubózva"[/color]

    Üdv: Janna

Szólj hozzá!