Még

Még

Még egyet csobban a nyári parázs
Még ugye hallod habfodros hangom
Még ezüstös hullámok a parton
Még lebben a szélben nyári varázs.

Még száguldó hullám táncában
A sodrás magával ragad
Örvényed elnyel egy csókban
Sodró vágyunk el nem apad.

Még fodrok között csended zenél
Bőrig ázik a szenvedély
Te vagy a korall és a szél
Emlékem vízpart oly sekély.

Homokba rajzolom, MÉG!

“Még” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen Andyka vannak emlékeink melyeket örökké szívünkben őrzünk. Köszönöm elismerő szavaid. (f)

  2. vannak olyan pillanatok az életünkben melyeket örökké magunkénak akarunk, és féltjük őket az idő hullámaitól, nehogy elmossák. nagyon tetszett!

Szólj hozzá!