Elmennek az …emberek

Elmennek az …emberek

Már tűnőben, pompázó
Aranyban,
energiát adó éltem nyara.
Felváltja színét
Narancssárga
ősz napkoronája, érzelmeim
tüzes iskolája.
Távozni készülnek csupasz
ágon gyülekező fecskék,
Fagyosan szépek,
Ezüstösen
csillogó téli, havas esték.
Fehérbe
öltözött értelmem tisztasága,
beérett az optimista
Sárga.
Így mennek el az ….emberek,
éltet adó
fények és
szívemet melengető,
boldogság
Színek.

“Elmennek az …emberek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm Zsófia látogatásod.örülök, hogy tetszett.

  2. Kedves Éva !
    Az Őszi varázs versemnél pontosan erre utaltam a hozzászólásodra! Milyen véletlen egybeesés ! Nekem nagyon tetszik elgondolkodtató szép versed.
    Szeretettel gratulálok, Zsófia

Szólj hozzá!