Visszanézve

Megosztás Nyomtatás 1055 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Visszanézve

Nap körül pörögtem, csak ennyi volt,
mindig ugyanaz a táj sekélyesedett.
A légben súly örvénylett , ki létre hozta
nem volt már sehol, elcsüggedek.
Csak ennyi hát, mindig ugyanaz a táj,
tünékeny árnyjáték csupán.
Nyújtózik a sejtelmes gyertyaláng,
vékonyka megannyi szárnycsapás.
Elvetélt adrenalin pillangó perceken
ijedt csendben, felfedez, majd félre tesz.
Csontom ropog, szorong kezemben
csokorba kötve a piros pipacs örökre,
azt hittem soha nem hullik le levele,
az út porába nem tapossa senki el.
Fáradt éjszakán tegnap újra kezemre
égett a viasz, amíg sírtam nem jött vigasz,
semmit nem értek, egy hegedű is elsírta
magát, s zárta kapuját a rozsdás éjszaka.

“Visszanézve” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  2. Kedves Icu! Érzéseid gyönyörű szavakba öntötted most is. meghatóan szép. Szeretettel. Éva(f)

  4. Nagyon szépen köszönöm kedves Marika és örülök, hogy tetszenek a verseim. (azok a szürreális képek is 🙂 )
    Szeretettel: Ica

  6. Kedves Ica!
    Nagyon gyönyörű, bár fájó emlékek jönnek elő versedből. Szeretem a verseidet, örömmel olvastalak ismételten.
    Gratulálok!
    Szeretettel: Kata:)

  7. Szeretem a kicsit szürreális, máshol mélyen emberi verseket, szeretem ahogy írsz! 🙂
    gratulálok!
    üdv,
    mara

  9. Kedves [u]Roberto, Barnaby, Vadvirág47, és Rzsike![/u]
    Nagyon megköszönöm a kedves soraitokat és a biztató szavakat. Sajnos vannak ilyen időszakok, amikor csak a rossz, a szenvedés jut az ember eszébe. Voltak azért kellemesebb évek, igyekszem csak a szépre emlékezni.:)
    Kívánok szeretettel(f) nagyon kellemes hosszúhétvégét: Ica

  10. Ica,hát színezd újra,

    "Fáradt éjszakán tegnap újra kezemre
    égett a viasz, amíg sírtam nem jött vigasz,
    semmit nem értek, egy hegedű is elsírta
    magát, s zárta kapuját a rozsdás éjszaka."

    Grat,Rzsike

  11. Kedves Icus!
    Mindig ugyanaz a táj – lehet unalmas, fárasztó, de nagyon vonzó is. Változtatni te tudsz rajta, kedves ötletekkel úgy, hogy szívvel-lélekkel, "oda teszed magad", mert mindennek két oldala van, ne félj megnézni a másikat is! El fogsz csodálkozni, mennyi rejtett szépség van a világban a sok visszásság ellenére. Merj ébren is álmodni! (Tudom, hogy szoktál…)
    Szeretettel F.egri Rózsa

  12. Gratulálok Ica remek versedhez. örömmel olvaslak mindig. Üdvözöllek:b

  15. Kedves Erzsike!
    Sajnos ha visszanézünk az életünkre, megtaláljuk a fájó pontokat. Igaz a szépségeket is, ha kevés is volt, de bearanyozta.:)
    Szeretettel ölellek: Ica

  17. Így születnek a rendkívülien szép versek. Az életnek vannak ilyen pillanatai, csak nem mindenki tudja szavakba önteni.
    Gyönyörű !
    Sok szeretettel ölellek és grat. Zsófi.

  18. Kedves Ilonka!
    "Örülj a percnek, mit a sorsod adott, fogadd el a rosszat ne tiltakozz".
    Azt hiszem, a mi korunkban, meg kell békülni a "rozsdás éjszakákkal.
    Soha ne add fel! Nagyon szép verset írtál, gratulálok!
    Sok szeretettel üdvözöllek, és szép őszi napokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!