Még…
Még visszanézek,
s látom azt elmúlt napokat.
A megérkezést,
s az első boldog pillanatokat.
Még maradnék,
ám most újra elindulok.
Várnak rám régi-új
eljövendő holnapok.
Még aggódó ölelésnek,
forró szorítását érzem.
Átélve megint el nem sírt könnyeim,
örök szenvedésem.
Még várnék,
csak néhány pillanatot.
Csupán azt mondani:
Ne félj,itt vagyok!
Még szeretnék?
Mást-Talán sohasem eleget?
Élni-tenni maradandót,
összegyűjteni-Elrejteni az értékeket.
Még tovább…Szüntelen viaskodva,
járni be végig a nagy utat.
S óvatosan beleszőni jelenünkbe,
sok édes álmokat…
Még visszanézek,
bátran integetek-Boldog vagyok.
Miközben szívemben s a lelkem legmélyén,
egy cseppet csendesen meghalok.
Soltszentimre;2003.Június 8-14.Szombat.
Itt nem nyelvtan,csak irodalom került papírra.
S hogy különbözőek a sorok?
Mint annyi minden más.
Köszönöm mindannyiótoknak hogy tetszett a versem,és boldogság
költözött általa szívembe mely erőt ad a továbbiakhoz.
Őszinte tisztelettelBakos Attila Péter.
Tetszett, nekem nem volt gondom a sorok különböző hosszúságával, mert nem zavarta meg az összhangot. és az érzelmi telítettséget. jó volt olvasni. F.egri Rózsa
Attila nagyon tetszett versed, mondanivalója is szuper,talán picit a sorok rövidsége hosszúsága közötti összhangra jobban figyelni.De ez csak az én szerény véleményem:)
M:)rcsi
Kedves Attila!
Versed,szép ennyi emberi érzéssel biztosan alkotsz "maradandót".
Szeretettel:K.Teri
Csodás!
Ritmusos,kedves,aggódó,szeretettel teli sorok.
Grat.Atitilának.:)
Kedves Attila! Sugárzik a versedből a boldogság érzése. öröm volt olvasni! Szeretettel. Éva