Minden viszonylagos
Éhezőnek falat kenyér
többet ér a szónál –
rongyosnak a meleg ruha,
mikor a fagy kószál.
Rács a rabnak ellensége,
kevésbé a Napnak –
cirádázza fénye ívét
és szikrákat szabhat.
Nyugodt élet, forradalom,
ütközet vagy béke… –
Kinek mi az arany közép,
s mitől forr a vére?
Ki a boldog, ki a csóró,
s ki az, aki szabad?
Csuda tudja ezek után,
lehet… csak a lakat.
(Sztancsik Éva Lambrozett – 2015. október 23.)
[b][u]Kedves Deva![/u][/b]
Köszönöm szépen látogatásod, véleményed. Én csak…törekszem az egyensúlyra és az érthetőségre. Sosem gondolnám, hogy hibátlant alkotok. 🙂
[b][u]Marcsi kedves![/u][/b]
Örülök értő olvasásodnak, mit nagyon szépen köszönök. Tetszésed megtisztelő. 🙂
[b][u]Kedves Eta![/u][/b]
Neked is szívből köszönöm az olvasást, elismerő szavaidat. Jólesik, ha ötletesnek véled. 🙂
Szeretettel. Éva
…de csudajó!!!
Ötletes!!! "ki az, aki szabad? " – "lehet… csak a lakat."
Üdv: Eta
Tetszik dallamosan olvasható jó kis versikéd,kedves Éva!
Amennyire lágy és könnyed-annyira komoly a tartalma.
Üdvözlettel:M:)rcsi
Kedves Évi!
Ritmusképlet, szótagszám minden tökéletes. Gondolatiság remek. Nagyon szép alkotás.(l)
Köszönöm a szép virágot, kedves jelzésedet, Elisabet. 🙂 Nagyon örülök, hogy olvastál. Üdv. Éva
(f)